Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke, március 23-i jegyzetében[1] azt is írja, hogy a testület magyarországi vendégeivel „röviden ismertettük az MNT jogvédelemmel kapcsolatos eddigi tevékenységét, sikereinket és meddő erőfeszítéseinket egyaránt. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy a kisebbségi jogok megsértésének eseteiben, de a nemzeti alapon történt támadások esetében is gyakran szorul háttérbe a szakmaiság, az esetek következetes, professzionális lekövetése.”

A szövegből nem világos, hogy Korhecz mit ért a „szakmaiság gyakori háttérbe szorulása alatt”, és az sem, hogy kire értette ezt. Az viszont számomra egyértelmű, hogy „az esetek következetes, professzionális lekövetése”(sic!) az MNT illetékességi körébe (is) tartozna. Az MNT-nek kötelessége lenne beszámolni arról, mit tett eddig a „kisebbségi jogok megsértésének eseteiben”, mikor és milyen eredménnyel.

Kétlem, hogy az MNT-nek bármilyen betekintése is lenne a nemzeti alapú incidensek gyakoriságába, hátterébe/okaiba, a különböző eljárások kimenetelébe. Az ilyen incidensek ugyanis – ismereteim szerint – a nemzeti kisebbségi jogok megsértésének csak a legsúlyosabb esetei, mivel a nemzeti kisebbségi jogsérelmeknek számos más formája is van. Ilyen például a nemzeti alapon történő hátrányos megkülönböztetés, ami jelen van a társadalomban, de ezt nehéz felderíteni, és még nehezebb bizonyítani. 

Az MNT a 2013. február 27-i harmincadik üléséig – néhány súlyosabb eset közleményben való elítélésén kívül – egyszerűen kerülte, hogy foglalkozzon a nemzeti alapú, leginkább a vajdasági magyarok ellen elkövetett kilengésekkel. Annak ellenére, hogy a testület több alkalommal is figyelmeztetve lett: „állást foglalhat, kezdeményezést tehet és intézkedést foganatosíthat a nemzeti kisebbség helyzetével, identitásával és jogaival közvetlenül kapcsolatos minden kérdésben”.[2]

A (legtöbb esetben) magyarellenes incidensekből – amelyek közé leginkább a fizikai támadásokat, verekedéseket (magyar iskolások zaklatását is), vallási intézmények rongálását, temetők és keresztek rongálását és gyalázását, gyűlöletkeltő parolák/jelszavak, szlogenek írását, jelképek rajzolását, pamfletek terjesztését sorolják –, 2006-ban hivatalosan 162-őt[3], 2007-ben 197-et[4], 2008-ban 171-et[5], 2009-ben 150-et[6] és 2010-ben 110-et[7], vagyis összesen 790-et jegyzetek fel.

A Tartományi Biztonsági Tanács 2011. október 25-én Temerinben megtartott („kihelyezett”) ülésén – ahol az utóbbi időben több nemzeti alapú konfliktusra is sor került – közölték, hogy nemzeti és vallási alapon az év első kilenc hónapjában 108 ilyen incidens történt.[8]

A 2008. április 18-án Szabadkán történt „késelési ügy”-ben például, 2009 decemberében felmentették azt a két szerb fiatalembert, akik megtámadtak egy magyar fiatalt, mert a Szabadegyetem parkolójának közelében barátnőjével magyarul beszélt, majd ezt követően hasba szúrták. A sértett most már „nem emlékszik, hogy magyarsága miatt szidalmazták volna”. Az ügy még mindig nem fejeződött be, mivel a szabadkai Fellebbviteli Bíróság utasította a helybeli Felső Bíróságot, hogy tárgyalja azt újra.[9]  

A növekvő számú incidensek miatt, 2010. október 13-i keltezéssel, levelet írtam Vukašinović Évának, a nemzeti kisebbségi jogok védelmével megbízott ombudsman-helyettesnek, amelyben arra kértem, tételesen tájékoztassa a nyilvánosságot arról, hogy a 2009-es és a 2010-es évben elkövetett magyarellenes cselekmények közül „melyikkel kapcsolatban indult eljárás, milyen szakaszban van az, illetve milyen eredménnyel fejeződött be”. Azt is kérdeztem, hogy „az intézmény hivatalból indított-e eljárást valamelyik ügyben, és ha igen milyen eredménnyel”.[10]A jogvédő javára legyen mondva, hogy válaszolt levelemre, csak éppen arról nem írt, hogy hol is tartunk a vajdasági magyarokat ért jogsérelmek orvoslásában.[11]

A Korhecz Tamásnak – még a 2010. október 22-én – postázott levelemben javasoltam, hogy, az MNT Közigazgatási Hivatala, „ebben a vajdasági magyarságot érintő fontos kérdésben lépjen kapcsolatba az eljáró hatóságokkal és minden egyes esettel kapcsolatban készítsen részletes tájékoztatót és tárja azt a nyilvánosság elé”. Ugyancsak javasoltam, hogy „az MNT ezt a témakört mielőbb vitassa meg és foglaljon állást”.[12]Mondanom sem kell, hogy levelemet a testület elnöke még csak válaszra sem tartotta érdemesnek. A kérdés az MNT elé csak 2013. február 27-én került, akkor is„ajánlás” formájában.[13]

Sándor Józsefnek, Vajdaság AT Képviselőháza Nemzetek Közötti Viszonyok Bizottsága elnökének ez ügyben 2010. november 2-án intéztem levelet. Annak megválaszolására kértem, hogy a testület „mielőbb tűzze napirendre és vitassa meg ezt a vajdasági magyarságot és a többi kisebbséget érintő fontos kérdést és foglaljon állást”, továbbá, hogy Tartományi Ombudsman mely szervek előtt és milyen eljárásokat kezdeményezhet az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok védelmében”.[14]Az akkor tartományi, most köztársasági képviselő (a Dinkić-féle G17, illetve Szerbiai Egyesült Régiók színeiben) úgyszintén nem válaszolt a levelemre. 

Pásztor Istvánnak, a Tartományi képviselőház elnökének 2013. február 12-én elküldtem azt a(z akkor még) 879 aláírást tartalmazó petíciót (amely aláíróinak száma időközben 1614-re növekedett), amelyet a 2012. október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini fiúk szülei, hozzátartozói, illetve polgárok írtak alá. Javasoltam, hogy „a Tartomány Képviselőház alakítson egy külön bizottságot, amely a temerini és az óbecsei verekedési ügyekben megvizsgálná a helybeli rendőrség, valamint az újvidéki ügyészségek és bíróságok munkáját”.[15]A házelnök a mai napig még egy sornyi választ sem küldött, például, hogy megkapta a petíciót, és hogy tanulmányozni fogja. (Ez is mutatja, hogy mennyire érdekli a polgárok véleménye.)

Az Európai Parlament és a szerb képviselőház hetedik, kétnapos együttes ülését tartották (2013. március 18-án és 19-én – B. A.) Brüsszelben. A parlamenti delegációk közösen fogadták el a vajdasági magyarokra is vonatkozó nyilatkozatot, amelyben a következő olvasható:

– Az utóbbi időben elszaporodott etnikai jellegű incidensekkel kapcsolatban a nyilatkozat felszólítja a hatóságokat, hogy azokat minden részletre kitérően vizsgálják ki, gyűjtsenek adatokat az etnikai jellegű bűncselekményekre vonatkozóan és biztosítsák a bírósági döntéshozatal előítéletektől és diszkriminációtól mentes működését.[16]

Ez az álláspont azonban nem Varga László, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) köztársasági képviselőjének és az Európai Integrációs Bizottság elnökhelyettesének, hanem Gál Kinga és Schöpflin György fideszes képviselők javaslatára került a nyilatkozatba.[17]Erről a kötelezettségről is, minta korábbikról, megfeledkeznek majd az itteni hatóságok.

 – Talán furcsán hangzik, de szerintem a különböző oldalakon, sokaknak megfelel a jelenlegi zavaros, homályos állapot, amely tág teret biztosít a találgatásoknak, az önigazolásnak, a másra mutogatásnak, hogy csak a legutóbbi (március 16-i – B. A.) óbecsei tragikus haláleset (emberölést) említsük. A haláleset után pár órával az interneten elindult a nagyotmondás, a harsány találgatás. Egyesek már rengeteg dolgot tudni véltek, egyebek mellett azt is, hogy egy újabb, kegyetlen magyarellenes támadás történt. Azt is meg merem kocáztatni, hogy sokaknak csalódást okoztak az azóta megjelenő hivatalos (fél)információk, mintha egyeseknek nem lenne elég nagy baj egy fiatalember tragikus halála, beteg szellemmel azért szorítanak, hogy a tragédia elkövetői gyűlölettől fűtött más nemzetiségűek legyenek, hogy bizonyságot nyerjen önpusztító hipotézisük: „élhetetlen a szülőföld, lehetetlen egymással, egymás mellett élni” – írja Korhecz Tamás az említett jegyzetében.

Ennek a megfogalmazásnak néhány pontatlansága is van: Korhecznak – jogász képzettségére való tekintettel – tudnia kellene, hogy a„tragikus halálesetet” és az „emberölést” nem lehet kiegyenlíteni. Ezen kívül, a hivatalos szervek szerint, az óbecsei áldozat ügyében „a nyomozás még nem zárult le”.[18]Ez egyúttal azt is jelenti, hogy korai még az indítékokkal és az elkövetővel/elkövetőkkel kapcsolatos mindennemű megnyilatkozás. (Bár igaza lenne Korhecznak, hogy nem nemzeti alapon elkövetett bűncselekmény történt. Nehéz azonban elképzelni, hogy a 14 éves gyanúsított egyedül követte volna el a súlyos bűntettet.)

Az MNT 2013. február 27-én, „a magyar nemzeti közösség tagjait ért támadások és a közbiztonság romlása ügyére vonatkozó ajánlása” – a karakterénél fogva – sajnos nem kötelez senkit semmire. Mondhatni, inkább „szenteltvíz” jellege van.

László Bálint, a Magyar Remény Mozgalom elnöke, és Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke módosítási indítványokat tettek a dokumentum vonatkozásában, mivel azonban ezek „érdemben módosították volna a szöveget”, ezért szavazásra sem bocsátották a javaslataikat. A magyarázat szerint „az ilyen jellegű módosítási indítványokat a képviselőknek még az ülés megtartása előtt kell elküldeniük az MNT hivatalába”. Ez a megfogalmazás is önmagáért beszél az MNT „demokratikusságáról”, illetve arról, hogy a testületnek a VMSZ alkotta szavazógépezete csak azt fogadja el, amit a párt jóváhagyott.

A nemzeti alapú incidensek folytatódtak mind a mai napig. Ezekből egy is sok, a számuk pedig – a hatósági adatok szerint is – már megközelíti az ezret. Mindez sajnos arról tanúskodik, hogy megromlottak a nemzeti viszonyok. Aki ezt nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, illetve nem kezeli kellő komolysággal, az súlyos tévedést követ el.

Ezeknek az incidenseknek csak akkor lehetne útját állni, ha az igazságügyi hatóságok maradéktalanul biztosítanák a polgároknak a törvény előtti egyenrangúságát, a nemzeti hovatartozásuktól függetlenül, a jogszabályok egyforma alkalmazását, a diszkriminációtól való mentességet, az eljárások tisztességességét és a polgárok jogbiztonságát, valamint az ügyészség és a bíróság pártatlansága elvének érvényesülését.

Elvárható-e ez egy olyan országban, amelyben „mindennapos a rasszizmus”?[19]  Tagja lehet-e az Európai Uniónak olyan ország, amelyben a nemzeti kisebbségi polgárt megverik, vagy éppen megkéselik, ha az utcán vagy a buszban az anyanyelvén merészel beszélni?

Újvidék, 2013. március 24.

[1] A határon túli magyar közösségek jogvédelmének előmozdítása.

 http://www.vajma.info/cikk/naprolnapra/111/A-hataron-tuli-magyar-kozossegek-jogvedelmenek-elomozditasa.html,2013. március 23. [1:06] és A nyuszi hozza az ösztöndíjat. Magyar Szó, 2013. március 23., 14. o.

[2] Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól / Zakon o nacionalnim savetima nacionalnih manjina [SZK Hivatalos Közlönye / "Sl. glasnik RS", 2009. szeptember 3-i 72. szám.

Magyar nyelvű szöveg: Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól, Magyar Szó (melléklet), Újvidék, 2009, vagyhttp://kepesifi.com/documents/MNT_2009_torveny.pdf, illetve a  http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven, illetve a http://www.pasztorbalint.rs/ honlapon.] 11. szakasz 14. pont.

[3] Lásd: Az Európa Tanács rasszizmus és intolerancia ellenes testületének (ECRI) 2007. december 14-én

elfogadott (2008. április 29-én nyilvánosságra hozott), Szerbiáról szóló jelentését

[4] Varjú Márta: 197 helyett 171. Magyar Szó, 2009. február 28., március 1., 1. és 5.

[5] Uo.

[6] v.m.: A tartományi rendőrség megalakítása a „jövő zenéje”. Magyar Szó, 2011. március 15., 4.

[7] Uo.

[8] Góbor Béla: Csökkent a nemzeti incidensek száma. Magyar Szó, 2011. október 26., 1 és 5. o.

[9] mh: Újratárgyalják a késelési ügyet Magyar Szó, 2013. március 21., 11. o.

[10] Magyar Szó, 2010. október 16., 6. o.; Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. október 16.,  és Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, VIII. évf. 208. szám, 2010. október 19.

[11] Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. október 30.  és Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, VIII. évf. 217. szám, 2010. október 30. és Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. október 30.

[12] Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz,2010. november 4.

[13] P. E.: Az MNT felszólal a magyarokat ért támadások kapcsán. Magyar Szó, 2013. február 28., 1. és 4. o.

[14] Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. november 4.

[15] Tiltakozás a törvénysértés és a megkülönböztetés ellen. Magyar Szó,2013. február 13., 4. o.

[16] Fideszes javaslatok a nyilatkozatban. (MHO) http://www.magyarhirlap.hu/fideszes-javaslatok-a-nyilatkozatban, 2013. március 19. és http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/1845/Az-EP-es-a-szerb-kepviselok-is-fontosnak-tartjak-a-vajdasagi-magyarok-jogainak-ervenysuleset.html, 2013. március 19. [20:57]

[17] Uo.

[18] Feró: Még nem zárult le a nyomozás Bilicki Ervin halála ügyében. Magyar Szó, 2013. március 22., 1. és 5. o.

[19] Szerbiában mindennapos a rasszizmus. Magyar Szó, 2013. március 22., 4. o.