mai társadalom virtuális lázban ég. Virtuálissá vált mindennapjainkban a pénz is azzá vált. A föld nevezetű bolygón mindenki adós valakinek, de legtöbben virtuális adósai a világnak. Itt és most nem szeretném a virtuális kaszinókat hirdettetni, de egy kicsit arra hasonlít az egész, előre tudjuk ki lesz megkopasztva, ha nyert és, ha mégsem, akkor is! A legújabb korban költjük, azt ami nincs és miért is ne? Egyszerűen, azt költjük ami nincs, nem létezik. A pénz, mint érték mit ér? Egy kis papír, festék, hologramok, ezüstszál, majdan csip, avagy egy számsor valamelyik pénzintézet szerverén...Az érték valójában az, amit mi elfogadunk azzá, ugyebár! Lehet az bármi és picinykét „megrázzuk” magunkat ráeszmélünk, hogy a valós értékeket nem lehet megvásárolni semmiféle virtuális valami ellenében. Igen, az értékeink, ma mik is azok: Egy pohár víz a szomjazónak? Egy falat kenyér az éhezőnek? Szeretet? Nyugalom? Békesség? Bölcsesség? Tisztaság? Tisztesség? Barátság? Bátorság? Rátermettség? Család? 

ilágunkban sajnos a felsoroltak ma hátrányt jelentenek, mintsem erényt! Ez a világ már más úton jár, a globalizáció útján, amely átír mindenféle régi erényt, szokást, viselkedés formát, útjában van néki a hit is, a remény is és szeretet is! Az -izmusok korának leáldozásában találtuk magunkat és most jönnek -ció korszakok: Korrupció... Spekuláció... Globalizáció...Internalizáció...Valóság, hogy évezredeken át ugyanaz az elv és időket túlélő érdekcsoportosulások játszadoznak velünk sorsunk viharos tengerén. A humanizmus kora leáldozott, ez volt a fő célpontja a globalizációnak. Országok, amelyek nem hódolnak be a profitnak, azok rövid időn belül egy véres megtorlás kellős közepén találják magukat.

Vagy így, vagy úgy, de úgy is rend lesz a megtervezett káoszban! A béke a kettő háború között időszak fogalma. A háborúban is fogyaszt a társadalom, igaz hatványozott áron. Rombol, hogy újjáépitessen, majdan akik fegyvert adtak a könnyen felbőszíthetőek kezébe, azok segélyt juttatnak ugyanoda. A következő lépés az ujjáépítés és az átnevelés fogyasztói ösznépességbe, tömérdek kölcsönért és busás haszont biztosító kamatokért cserébe. 

rmánykodás uralkodik azok körében, kiknek a pénz a munkaeszközük. A kamatot pénzben mérik, meg eladható nagy dumában, olyan előnyösen előadva, kecsesre-csinosra faragott üzlethez értőkkel és magyarázókkal. Az atyókfia meg rövid időn belül feleszmél, hogy semmije nem maradt és azt is törleszti amiről soha nem hallott, látott. E szakemberek a kisbetűs sáfárkodók, mert ugyebár az alattomos, gonoszul ravaszat fondorló is a sorok között búvik meg! A pénzvakság, fránya betegség ebbe a nyavajába sokan beleesnek és rövid időn belül bele is pusztulnak! A beteg adott, még egy tünetet fel kell lellni rajta, hogy teljességében felállítódjon a pénzügyi diagnózis és teljes legyen a kórkép! A következő lépés a kamattal való manipulálás, amely teljesen földbedöngöli a hiszékény, pénzügyleg naiv flótást! Kicsiben működik, akkor az nagyban is jó! Állam, államot ver át és ezt felügyeli az Így Még nem gazdagodtunk meg a Földön nevű szervezet....A pénztforgató intézetek egymást hitellel adóságharcmezéjére sodorva busás haszon ellenében, három szent majom felügyelete alatt, ez ügyben Libor (nem hall), Euribor (nem lát) és Japán -Tibor (nem beszél), de mindenki visz valamit, no nem az adósságot, nem is a hitelt, hanem a harmadikat a legfontossabbat a hasznot! Szentekről lévén szó itt a törvényszegés, amennyiben fel is merül, az ügy úgy szépen lassan elül, majdan döglödik és kit érdekelté válik...Atyók fia gatyó nélkül maradt idő közben, nos sebaj takarja el csúnyáját fügefalevéllel, mint a nagy ősők, akik a kamatfáról, levették a kamatlábat és bűntetésből az oldalt és a bordáját kipenderítették a paradicsomi idillből! Igen a kígyó rossz sziszegő-tanácsot adott, másba kellett volna befektetni...