Pásztor István számoljon el a teljesítményével!
2011.11.24. 23:11
Gondolatok VMSZ elnökének sajtókonferenciájáról...
„Habár fölül a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!”
(Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger...)
November 18-án Szabadkán sajtótájékoztatón fejtette ki véleményét Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke a másik négy vajdasági magyar párt „közelmúltbéli, illetve az utóbbi években jellemző minősítési, illetve lejáratás akciói, nyílt levelei kapcsán”. Egyúttal „elhatárolódott a másik négy magyar párt által képviselt összevisszaságtól és szenzációhajhász politizálástól”. Pásztor a sajtótájékoztatóra csak a magyar nyelvű sajtót hívta meg, mert mint mondta, „nem szerette volna mások elé teregetni a csupán a magyarságot érintő szennyest”.
A sajtókonferenciáról a VMSZ által irányított Magyar Nemzeti Tanács (MNT) napilapja, a Magyar Szó a „Folyamatos elégedetlenkedés, acsarkodás” (2011. november 19., 1. és 6. o.) címmel – a fejléc alatt –, a Vajdaság Ma hírportál pedig a „Mindenki számoljon el a teljesítményével” c. írásban számolt be (http://www.vajma.info/cikk/tukor/4537/Mindenki-szamoljon-el-a-teljesitmenyevel.html).
A VMSZ elnöke többnyire két állásfoglalás miatt „veszítette el a béketűrését”. Az egyik a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP), a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK), a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) és a Magyar Remény Mozgalom (MRM), illetve a Szlovák Párt és a Horvátok Demokratikus Közösségének közös, Mirko Cvetković szerb kormányfőhöz címzett november 8-i levele, amelyben a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítását és kiegészítését kérik (http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/MNT). A másik pedig az a közlemény, amelyben ez a négy párt hét magyar civil szervezet kijelentette, hogy a rehabilitációs törvényjavaslat szerintük nem fogadható el (http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Rehabilit%C3%A1l%C3%A1s).
Kié a sajtó?
A VMSZ elnökétől természetesen senki józan nem vitatja el, hogy sajtértekezletet tartson. Az sem tiltható meg neki, hogy mit mondjon, illetve üzenjen a nyilvánosságnak. Ha ehhez még szolgalelkű sajtó is társul, akkor adott minden föltétel.
Hogyan viszonyul azonban a többi párthoz és civil szervezethez a VMSZ irányította MNT napilapja?
A négy párt és öt civil szervezet október 24-i véleményét a vagyon-visszaszármaztatási törvényről a Magyar Szó például csak október 28-án közölte. A négy párt a nemzeti tanácsokkal kapcsolatos november 18-i állásfoglalása a november 22-i számában, vagyis úgyszintén négy nappal később jelent meg, mégpedig lényegesen megkurtított formában. A Magyar Remény Mozgalomnak „A politikai szélsőség iskolapéldája” c. közleményét a lap november 15-i száma a 9., illetve a művelődési (sic!!) oldalon közölte. Az említett pártoknak és a civil szervezeteknek a rehabilitálási törvényről szóló álláspontjait a lap november 16-án mindössze tíz sorban ismertette, azzal, hogy „a teljes szövegét a honlapon olvashatják”. Ki is uralja akkor a sajtót?
Külön botrány, mondhatni szégyen, hogy vajdasági magyarságot érintő rehabilitációs törvényjavaslat szövegét a magyarországi Trianon Múzeum alapítványnak kellett lefordíttatnia nyelvünkre, mert Szerbiában nem akadt senki, aki ezt megtegye. A vagyon-visszaszármaztatási törvénynek pedig mindmáig nincs magyar nyelvű fordítása. Eközben az MNT az anyanyelv-használati stratégiát készíti! Stratégiára persze szükség van, arra viszont már nincsen, hogy az érintettek magyar nyelven tájékozódjanak a jogainkról?!
Na, de térjünk vissza erre az ominózus beszédre. M is a gond ezzel a beszéddel? Csak az, hogyan, milyen módon hangzott el, és mit is tartalmaz. A politikában ugyanis nagyon fontos, hogy ki mit, mikor és milyen módon mondott. Ezt nem ártana tudni. De lássuk sorjában.
„Beszélgetni sem lehet”
Négy magyar pártvezető, akiknek a véleményéhez csatlakozott a Szlovák Párt és a Horvátok Demokratikus Közössége is (november 8-án) közös levelet intéztek Mirko Cvetković szerbiai kormányfőhöz a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsaival kapcsolatos törvény módosítása és kiegészítése ügyében. A „hatok” ugyanis úgy vélik, hogy a 2009. augusztus 31-én meghozott törvény sok vonatkozásában „nem felel meg az elvárásoknak”. Javasolták, hogy „az eddigi, immár gazdag tapasztalatok alapján nyissanak politikai vitát a dokumentumnak a társadalom egésze reális igényeihez igazításának lehetséges irányvonaláról” és ezzel kapcsolatban konkrét pontokat is megfogalmaztak.
– A nemzeti együttműködés rendszere nem a hazudozásról szól, és nem is tűri azt. Az úgynevezett „Hatok levelével” kapcsolatban annyit mondanék el, hogy a szóban forgó iromány a szerzőket, a folyamatok értését, az őket mozgató értékeket minősíti. A levél jó példa arra, hogy hogyan nem szabad ennek a közösségnek a nevében politizálni – mondta Pásztor.
– A levél szerzői közölték, hogy a „Hatok levele” lényegi változásokat vizionál a nemzeti tanácsok jogrendszerben elfoglalt helyével kapcsolatban. Ezzel a vizionált képpel mi semmiféle közösséget nem kívánunk vállalni, és mindent megteszünk azért, hogy a hatok vizionált képéből ne is legyen semmi” – magyarázta Pásztor. Világos, nemde?
Köztudott, hogy a VMSZ irányította MNT a megalakulása óta nem, hogy nem segítette elő a vajdasági magyarok helyzetének javítását, jogainak szélesebb körű érvényesülését, hanem tovább élezte a politikai ellentéteket. Mindezt még fokozták is az MNT-nek éppen a Pásztor István által mentorált Korhecz Tamás doktor egyes intézkedései és nyilatkozatai. Ennek legújabb példája a november 22-én elfogadott médiastratégia, amit már „a délvidéki sajtó legújabb kori történetének a fekete betűs gyásznapjaként” emlegetnek. (A négy párt november 18-i állásfoglalása szerint „a dokumentum tartalmilag nem elfogadható”, mivel „nem rendelkezik olyan megoldásokkal, amelyek a magyar nyelvű írott, illetve elektronikus sajtó helyzetének rendezését, fejlesztését szolgálnák” (http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Sajt%C3%B3).
Amikor már hat vajdasági nemzeti kisebbségi párt elnöke kifogásolja a törvényt, de a bosnyák a dél szerbiai kisebbségi pártok se nincsenek megelégedve vele, akkor a hatalmi VMSZ vezetőinek is illene legalább elgondolkoznia, hogy akkor hogyan is állunk ezzel a jogszabállyal?
Az érintett négy párt vezetőinek pedig jó lenne megfontolni, hogy meddig érdemes a Pásztor Istvánnal való együttműködést újból és újból szorgalmazni. Hiszen már a vak is látja, hogy a VMSZ más koalíciós partner(eke)t választott. Meg aztán Pásztor elhangzott szavaiért is, miszerint „az említett magyar pártokkal, civil szervezetekkel nemhogy együttműködni nem lehet, de beszélgetni sem”. Vagy inkább a négy párt szövetségében kellene gondolkozni, a VMSZ-t pedig magára hagyni!
Felháborító!
A másik téma – ami miatt a VMSZ elnöke „elveszítette a béketűrését” – az említett négy magyar párt és hét civil szervezet közleménye, amelyben kimondták, hogy „a rehabilitációs törvényjavaslat a jelenlegi megfogalmazásban nem fogadható el. Egyrészt azért, mert a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási (ún. restitúciós) törvény és a rehabilitálási törvényjavaslat egyes rendelkezései egymással ellentétesek, másrészt azért, mert az utóbbi egyes rendelkezései még önmaguk közt is ellentmondóak, és a vajdasági magyarságra nézve hátrányos megoldásokat tartalmaznak.”
A VMSZ elnöke a közlemény 4. pontját támadta:
– A rehabilitálási törvényjavaslat kizárhat olyan rétegeket, amelyeket megilletnének mind a rehabilitáláshoz, mind a restitúcióhoz való jogok. Kimondja ugyanis, hogy „a rehabilitálásra nem jogosultak azok a személyek, akiket a második világháború alatt Szerbia Köztársaság területén fegyveres összetűzésekben a megszálló fegyveres erők és a quisling egységek tagjaiként életüket vesztették”. Magyar vonatkozásban, gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy mindazok a személyek, akiket behívtak a honvédségbe, vagy más katonai egységekbe a mai Szerbia területén, és harcokban vesztették életüket, nem jogosultak rehabilitálásra, és ennél fogva kárpótlásra, vagyon-visszaszármaztatásra sem – idézte Pásztor a közleményt.
– A szöveg megfogalmazóinak illene tudniuk azt, hogy azok az emberek, akiket Vajdaságban soroztak be honvédnek, azokat a keleti-frontra vezényelték, de jó lenne tudni azt is, hogy a magyar hadseregnek 1941 és 1944 között nem volt egyetlen harci cselekedete sem Vajdaságban. Az, aki ezt nem tudja, az ne foglalkozzon a közéletnek ezzel a szférájával, mert mérhetetlen károkat okozhat – mondta Pásztor az újságíróknak Szabadkán (írja a Vajdaság Ma).
Lehetséges ugyan, hogy harci cselekedetek nem voltak, de számos olyan történetről tudnak az emberek, amelyben „a kivonuló honvédség tagjai, bácskai lakosokként itt maradtak, mert nem követtek el semmilyen bűncselekményt, egyszerű katonák voltak. De, amikor a partizánok beérkeztek az adott településekre, akkor elfogták őket, mivel uniformisban voltak, és semmilyen bírósági ítélet nélkül falhoz állították, és lelőtték őket. Utólag, a hivatalos dokumentumokba azt írták a nevük mellé, hogy harcban estek el”(http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Restit%C3%BAci%C3%B3, november 5-i bejegyzés).
A közlemény aláíró úgy gondolják, hogy azoknak a katonáknak is, akik egyenruhában szolgáltak, de nem követtek el háborús bűnöket, joguk van a rehabilitálásra és a vagyon-visszaszármaztatásra. Akkor, ki is „ne foglalkozzon a közéletnek ezzel a szférájával”?
A VMSZ elnöke a sajtókonferenciáján „felháborítónak” nevezte a rehabilitálási törvényjavaslattal kapcsolatos közlemény utolsó mondatát, ahol a szerzők a (VMSZ és a – B. A. megj.) magyar kormány felelősségére utalnak.
Ennek a mondatnak az eredeti szövege így hangzik: „A rehabilitálási törvény végső megszövegezése nemcsak a VMSZ, hanem a magyar kormány felelőssége is.”
Nincsen ebben a megfogalmazásban éppen semmi felháborító. Már csak azért sem mert a VMSZ, illetve Pásztor István éppen úgy, mint a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsoktól szóló törvény esetében is – a színfalak mögött, a többi párt és civil szervezet véleményének megkérdezése nélkül, és azok figyelmeztetései ellenére – egyedül tárgyalt a hatalmi szervekkel. Ezért a felelősség is épen őt, a pártját és képviselőit illeti meg, akik részt vettek annak kidolgozásában. Természetesen ez nem csökkenti a magyar kormány felelősségét sem a törvény végső szövegéért.
Mindenki számoljon el!
Pásztor ezúttal is túllőtt a célon. Nem első alkalommal dorongolta le a másik négy vajdasági magyar pártot és vezetőit, a civil szervezeteket és az értelmiségieket.
A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsiról szóló törvény kapcsán a „nemzetellenségnek” nevezte azokat, akik nem támogatták azt. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcra való – október 23-án Palicson tartott – központi megemlékezésen „sértettségét” fejezze ki – egyebek között – az ún. függetlenek hallgatása miatt, „akik a sajtószabadság feletti félelmükben a szerb kultuszminisztertől kértek támogatást”. Most pedig „folyamatos elégedetlenkedésnek, acsarkodásnak” nevezte a négy párt tevékenységét.
A beszéd hangneméből és szövegéből is világosan kitűnik, hogy a VMSZ elnöke nem tűri el, hogy más vélemény is létezik, mint az övé. A szerb hatalmi szervekkel folytatott tárgyalások előtt most sem konzultált az itteni magyar politikai, civil vagy tudományos szervezetekkel. Ez bizony a rosszhírű egypártrendszerre és az önkényuralomra emlékeztet. Pedig a demokrácia azt is jelenti, hogy mindenkinek jogában áll szabadon elmondani a véleményét. Persze minden pártnak olyan elnöke van, amilyet megérdemel.
A négy pártvezető mindeddig nem válaszolt a Pásztor szavaira. Ez természetesen rájuk tartozik. De hol húzódik a türelmi határ? Az ilyen, a demokráciában nem szokványos hangnem és jelzők és minősítések után adott a kérdés: Ki, melyik párt fog ezentúl együttműködni az olyan VMSZ-el, amelyiknek Pásztor István az elnöke?
A VMSZ elnöke Szabadkán azt is mondta, hogy „mindenkinek érdemes lenne elszámolnia eddigi teljesítményével”. Tekintettel arra, hogy Pásztor is tizenöt éve folyamatosan vezető tisztséget tölt be a hatalmi szervekben, ennek (a demagóg megnyilatkozásnak is nevezhető) kijelentésnek csak akkor lenne értelme, ha elsőként ő számolna be az általa és a pártja által a vajdasági magyarok helyzetének jobbulásában elért eredményekről. (Ha vannak ilyenek.) És természetesen a korábbi, valamint a mostani vagyoni állapotáról is. Vagy hagyjon fel a politikával!
Sok(k), ami sok(k). Még egy pártelnöktől is.
Újvidék, 2011. november 24.
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!”
(Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger...)
November 18-án Szabadkán sajtótájékoztatón fejtette ki véleményét Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke a másik négy vajdasági magyar párt „közelmúltbéli, illetve az utóbbi években jellemző minősítési, illetve lejáratás akciói, nyílt levelei kapcsán”. Egyúttal „elhatárolódott a másik négy magyar párt által képviselt összevisszaságtól és szenzációhajhász politizálástól”. Pásztor a sajtótájékoztatóra csak a magyar nyelvű sajtót hívta meg, mert mint mondta, „nem szerette volna mások elé teregetni a csupán a magyarságot érintő szennyest”.
A sajtókonferenciáról a VMSZ által irányított Magyar Nemzeti Tanács (MNT) napilapja, a Magyar Szó a „Folyamatos elégedetlenkedés, acsarkodás” (2011. november 19., 1. és 6. o.) címmel – a fejléc alatt –, a Vajdaság Ma hírportál pedig a „Mindenki számoljon el a teljesítményével” c. írásban számolt be (http://www.vajma.info/cikk/tukor/4537/Mindenki-szamoljon-el-a-teljesitmenyevel.html).
A VMSZ elnöke többnyire két állásfoglalás miatt „veszítette el a béketűrését”. Az egyik a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP), a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK), a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) és a Magyar Remény Mozgalom (MRM), illetve a Szlovák Párt és a Horvátok Demokratikus Közösségének közös, Mirko Cvetković szerb kormányfőhöz címzett november 8-i levele, amelyben a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítását és kiegészítését kérik (http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/MNT). A másik pedig az a közlemény, amelyben ez a négy párt hét magyar civil szervezet kijelentette, hogy a rehabilitációs törvényjavaslat szerintük nem fogadható el (http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Rehabilit%C3%A1l%C3%A1s).
Kié a sajtó?
A VMSZ elnökétől természetesen senki józan nem vitatja el, hogy sajtértekezletet tartson. Az sem tiltható meg neki, hogy mit mondjon, illetve üzenjen a nyilvánosságnak. Ha ehhez még szolgalelkű sajtó is társul, akkor adott minden föltétel.
Hogyan viszonyul azonban a többi párthoz és civil szervezethez a VMSZ irányította MNT napilapja?
A négy párt és öt civil szervezet október 24-i véleményét a vagyon-visszaszármaztatási törvényről a Magyar Szó például csak október 28-án közölte. A négy párt a nemzeti tanácsokkal kapcsolatos november 18-i állásfoglalása a november 22-i számában, vagyis úgyszintén négy nappal később jelent meg, mégpedig lényegesen megkurtított formában. A Magyar Remény Mozgalomnak „A politikai szélsőség iskolapéldája” c. közleményét a lap november 15-i száma a 9., illetve a művelődési (sic!!) oldalon közölte. Az említett pártoknak és a civil szervezeteknek a rehabilitálási törvényről szóló álláspontjait a lap november 16-án mindössze tíz sorban ismertette, azzal, hogy „a teljes szövegét a honlapon olvashatják”. Ki is uralja akkor a sajtót?
Külön botrány, mondhatni szégyen, hogy vajdasági magyarságot érintő rehabilitációs törvényjavaslat szövegét a magyarországi Trianon Múzeum alapítványnak kellett lefordíttatnia nyelvünkre, mert Szerbiában nem akadt senki, aki ezt megtegye. A vagyon-visszaszármaztatási törvénynek pedig mindmáig nincs magyar nyelvű fordítása. Eközben az MNT az anyanyelv-használati stratégiát készíti! Stratégiára persze szükség van, arra viszont már nincsen, hogy az érintettek magyar nyelven tájékozódjanak a jogainkról?!
Na, de térjünk vissza erre az ominózus beszédre. M is a gond ezzel a beszéddel? Csak az, hogyan, milyen módon hangzott el, és mit is tartalmaz. A politikában ugyanis nagyon fontos, hogy ki mit, mikor és milyen módon mondott. Ezt nem ártana tudni. De lássuk sorjában.
„Beszélgetni sem lehet”
Négy magyar pártvezető, akiknek a véleményéhez csatlakozott a Szlovák Párt és a Horvátok Demokratikus Közössége is (november 8-án) közös levelet intéztek Mirko Cvetković szerbiai kormányfőhöz a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsaival kapcsolatos törvény módosítása és kiegészítése ügyében. A „hatok” ugyanis úgy vélik, hogy a 2009. augusztus 31-én meghozott törvény sok vonatkozásában „nem felel meg az elvárásoknak”. Javasolták, hogy „az eddigi, immár gazdag tapasztalatok alapján nyissanak politikai vitát a dokumentumnak a társadalom egésze reális igényeihez igazításának lehetséges irányvonaláról” és ezzel kapcsolatban konkrét pontokat is megfogalmaztak.
– A nemzeti együttműködés rendszere nem a hazudozásról szól, és nem is tűri azt. Az úgynevezett „Hatok levelével” kapcsolatban annyit mondanék el, hogy a szóban forgó iromány a szerzőket, a folyamatok értését, az őket mozgató értékeket minősíti. A levél jó példa arra, hogy hogyan nem szabad ennek a közösségnek a nevében politizálni – mondta Pásztor.
– A levél szerzői közölték, hogy a „Hatok levele” lényegi változásokat vizionál a nemzeti tanácsok jogrendszerben elfoglalt helyével kapcsolatban. Ezzel a vizionált képpel mi semmiféle közösséget nem kívánunk vállalni, és mindent megteszünk azért, hogy a hatok vizionált képéből ne is legyen semmi” – magyarázta Pásztor. Világos, nemde?
Köztudott, hogy a VMSZ irányította MNT a megalakulása óta nem, hogy nem segítette elő a vajdasági magyarok helyzetének javítását, jogainak szélesebb körű érvényesülését, hanem tovább élezte a politikai ellentéteket. Mindezt még fokozták is az MNT-nek éppen a Pásztor István által mentorált Korhecz Tamás doktor egyes intézkedései és nyilatkozatai. Ennek legújabb példája a november 22-én elfogadott médiastratégia, amit már „a délvidéki sajtó legújabb kori történetének a fekete betűs gyásznapjaként” emlegetnek. (A négy párt november 18-i állásfoglalása szerint „a dokumentum tartalmilag nem elfogadható”, mivel „nem rendelkezik olyan megoldásokkal, amelyek a magyar nyelvű írott, illetve elektronikus sajtó helyzetének rendezését, fejlesztését szolgálnák” (http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Sajt%C3%B3).
Amikor már hat vajdasági nemzeti kisebbségi párt elnöke kifogásolja a törvényt, de a bosnyák a dél szerbiai kisebbségi pártok se nincsenek megelégedve vele, akkor a hatalmi VMSZ vezetőinek is illene legalább elgondolkoznia, hogy akkor hogyan is állunk ezzel a jogszabállyal?
Az érintett négy párt vezetőinek pedig jó lenne megfontolni, hogy meddig érdemes a Pásztor Istvánnal való együttműködést újból és újból szorgalmazni. Hiszen már a vak is látja, hogy a VMSZ más koalíciós partner(eke)t választott. Meg aztán Pásztor elhangzott szavaiért is, miszerint „az említett magyar pártokkal, civil szervezetekkel nemhogy együttműködni nem lehet, de beszélgetni sem”. Vagy inkább a négy párt szövetségében kellene gondolkozni, a VMSZ-t pedig magára hagyni!
Felháborító!
A másik téma – ami miatt a VMSZ elnöke „elveszítette a béketűrését” – az említett négy magyar párt és hét civil szervezet közleménye, amelyben kimondták, hogy „a rehabilitációs törvényjavaslat a jelenlegi megfogalmazásban nem fogadható el. Egyrészt azért, mert a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási (ún. restitúciós) törvény és a rehabilitálási törvényjavaslat egyes rendelkezései egymással ellentétesek, másrészt azért, mert az utóbbi egyes rendelkezései még önmaguk közt is ellentmondóak, és a vajdasági magyarságra nézve hátrányos megoldásokat tartalmaznak.”
A VMSZ elnöke a közlemény 4. pontját támadta:
– A rehabilitálási törvényjavaslat kizárhat olyan rétegeket, amelyeket megilletnének mind a rehabilitáláshoz, mind a restitúcióhoz való jogok. Kimondja ugyanis, hogy „a rehabilitálásra nem jogosultak azok a személyek, akiket a második világháború alatt Szerbia Köztársaság területén fegyveres összetűzésekben a megszálló fegyveres erők és a quisling egységek tagjaiként életüket vesztették”. Magyar vonatkozásban, gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy mindazok a személyek, akiket behívtak a honvédségbe, vagy más katonai egységekbe a mai Szerbia területén, és harcokban vesztették életüket, nem jogosultak rehabilitálásra, és ennél fogva kárpótlásra, vagyon-visszaszármaztatásra sem – idézte Pásztor a közleményt.
– A szöveg megfogalmazóinak illene tudniuk azt, hogy azok az emberek, akiket Vajdaságban soroztak be honvédnek, azokat a keleti-frontra vezényelték, de jó lenne tudni azt is, hogy a magyar hadseregnek 1941 és 1944 között nem volt egyetlen harci cselekedete sem Vajdaságban. Az, aki ezt nem tudja, az ne foglalkozzon a közéletnek ezzel a szférájával, mert mérhetetlen károkat okozhat – mondta Pásztor az újságíróknak Szabadkán (írja a Vajdaság Ma).
Lehetséges ugyan, hogy harci cselekedetek nem voltak, de számos olyan történetről tudnak az emberek, amelyben „a kivonuló honvédség tagjai, bácskai lakosokként itt maradtak, mert nem követtek el semmilyen bűncselekményt, egyszerű katonák voltak. De, amikor a partizánok beérkeztek az adott településekre, akkor elfogták őket, mivel uniformisban voltak, és semmilyen bírósági ítélet nélkül falhoz állították, és lelőtték őket. Utólag, a hivatalos dokumentumokba azt írták a nevük mellé, hogy harcban estek el”(http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Restit%C3%BAci%C3%B3, november 5-i bejegyzés).
A közlemény aláíró úgy gondolják, hogy azoknak a katonáknak is, akik egyenruhában szolgáltak, de nem követtek el háborús bűnöket, joguk van a rehabilitálásra és a vagyon-visszaszármaztatásra. Akkor, ki is „ne foglalkozzon a közéletnek ezzel a szférájával”?
A VMSZ elnöke a sajtókonferenciáján „felháborítónak” nevezte a rehabilitálási törvényjavaslattal kapcsolatos közlemény utolsó mondatát, ahol a szerzők a (VMSZ és a – B. A. megj.) magyar kormány felelősségére utalnak.
Ennek a mondatnak az eredeti szövege így hangzik: „A rehabilitálási törvény végső megszövegezése nemcsak a VMSZ, hanem a magyar kormány felelőssége is.”
Nincsen ebben a megfogalmazásban éppen semmi felháborító. Már csak azért sem mert a VMSZ, illetve Pásztor István éppen úgy, mint a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsoktól szóló törvény esetében is – a színfalak mögött, a többi párt és civil szervezet véleményének megkérdezése nélkül, és azok figyelmeztetései ellenére – egyedül tárgyalt a hatalmi szervekkel. Ezért a felelősség is épen őt, a pártját és képviselőit illeti meg, akik részt vettek annak kidolgozásában. Természetesen ez nem csökkenti a magyar kormány felelősségét sem a törvény végső szövegéért.
Mindenki számoljon el!
Pásztor ezúttal is túllőtt a célon. Nem első alkalommal dorongolta le a másik négy vajdasági magyar pártot és vezetőit, a civil szervezeteket és az értelmiségieket.
A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsiról szóló törvény kapcsán a „nemzetellenségnek” nevezte azokat, akik nem támogatták azt. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcra való – október 23-án Palicson tartott – központi megemlékezésen „sértettségét” fejezze ki – egyebek között – az ún. függetlenek hallgatása miatt, „akik a sajtószabadság feletti félelmükben a szerb kultuszminisztertől kértek támogatást”. Most pedig „folyamatos elégedetlenkedésnek, acsarkodásnak” nevezte a négy párt tevékenységét.
A beszéd hangneméből és szövegéből is világosan kitűnik, hogy a VMSZ elnöke nem tűri el, hogy más vélemény is létezik, mint az övé. A szerb hatalmi szervekkel folytatott tárgyalások előtt most sem konzultált az itteni magyar politikai, civil vagy tudományos szervezetekkel. Ez bizony a rosszhírű egypártrendszerre és az önkényuralomra emlékeztet. Pedig a demokrácia azt is jelenti, hogy mindenkinek jogában áll szabadon elmondani a véleményét. Persze minden pártnak olyan elnöke van, amilyet megérdemel.
A négy pártvezető mindeddig nem válaszolt a Pásztor szavaira. Ez természetesen rájuk tartozik. De hol húzódik a türelmi határ? Az ilyen, a demokráciában nem szokványos hangnem és jelzők és minősítések után adott a kérdés: Ki, melyik párt fog ezentúl együttműködni az olyan VMSZ-el, amelyiknek Pásztor István az elnöke?
A VMSZ elnöke Szabadkán azt is mondta, hogy „mindenkinek érdemes lenne elszámolnia eddigi teljesítményével”. Tekintettel arra, hogy Pásztor is tizenöt éve folyamatosan vezető tisztséget tölt be a hatalmi szervekben, ennek (a demagóg megnyilatkozásnak is nevezhető) kijelentésnek csak akkor lenne értelme, ha elsőként ő számolna be az általa és a pártja által a vajdasági magyarok helyzetének jobbulásában elért eredményekről. (Ha vannak ilyenek.) És természetesen a korábbi, valamint a mostani vagyoni állapotáról is. Vagy hagyjon fel a politikával!
Sok(k), ami sok(k). Még egy pártelnöktől is.
Újvidék, 2011. november 24.
Bozóki Antal
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://margitzoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr926052629
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.