"A vajdasági polgár legalább két és fél évtizede korábban előre nem látott válságban, fokozódó nyomorban él. Amit egykor sokan az együttélés elfogadható szabályainak hittek, az többnyire csupán a napi politika rövidlátó érdekeit szolgálta. Ahhoz viszont, hogy a kiábrándultság ellenére emberi életet teremthessünk magunknak, feltétlenül föl kell tárni azokat az okokat, amelyek ezt a súlyos állapotot eredményezték. Nem bűnbakkeresésre van szükség, hanem a nemzeti, osztályjellegű és egyéb részaspektusokon túl ki kell mutatni: mit és hogyan tett tönkre a totalitarizmussá merevedett pártideológia és az emberi gyarlóság; milyenek is vagyunk mi valójában; melyek a megőrzendő értékeink a hamis látszatok mögött" mondotta Vajda Gábor - Remény a megfélemlítésben c. művében.
Csubela Ferenc a VMSZ első elnöke az öncenzúra kártékony hatására hívta fel a figyelmet, aki ellen merényletet követtek el 1995. november 2o.-án, úgy mint Vuk Draskovits ellen az ibari magisztrálison. Ő belehalt 27.-én sérűléseibe.
Az ön cenzúra mennyire hatékony?
Kicsit elgondolkodva, Csubela Ferencet "meggyilkolták demokratikusan" úgy, ahogyan Vuk Draskovitsot szerették volna, némaság, csend övezi e történeteket, holnap ki lesz a soron, a halál soron? Az állam csendben marad, ez tisztességes és becsületes történet ugyebár, az államnak, akkor is igaza van amikor nincs...
Hálát adok az Úr-nak, hogy még életben vagyok háborús bűnősök között, kicsit elméjedtem míly nehéz lehet cápák között úszni, valahogyan így úszkálunk a déli végeken...hálát adok, hogy szerencsém volt és van...és imádkozom is....vér és könny...
Panyókára vetett demokráciánk sok gondot okoz, általam tisztelt író-publiciszta téves lépés tett, felvállalta a lehetetlent, ő is megpróbált hinni az "árnyaknak", nem jött össze neki sem, a diktátum az diktátum. Nem kell sóvárogni, mindig van következő, mint ahogyan a csecsemőnek is minden vicc új!
Az ön cezúra a végek találmánya, miszerint a trianinoni határokon kívűl maradottak, hogyan próbálnak előnyjogokat szerezni a gyarmatokban, amelybe belecsöppentek. Megalázó, igen, de szemszög kérdése. Bennem, egy világ omlott össze, amikor az 1945 vérengzések idején embereket a dögtemetőbe öltek le és a helyi Móra Ferenc ME székházában kínozták meg őket előzőleg, a néhai Korhecz házban, ma ott néha "mulatoznak", valakinek templom, valakinek temető, a harangok másért szólnak! Sírjunk? Igen, sírjunk, mert fáj!
Miért fáj ennyire?
A Magyar Nemzeti Tanács elnökének egykori  családi fészkéről van szó, csak azért!
A hajnal fájdalmasan karcolja meg az éjjelt, kettétörve a sötétség árnyait, az ébredés nehéz és fájdalmas, de vigasztaló a ragyogó nap mosolya...
Az önös cezúra, kinek és minek?
Mennyi embernek kell megnyomorodnia még?
Mikor van az hogy elég?
Az ember a föld idejéhez mérten ÖT (5) percet élt még ezen a bolygón, te jó ég mi lesz, ha elérjük a 1O percet?
A csontok dobálásától elértünk a mesterséges intelligenciáig, miért halt meg Csubela Ferenc? Válasz nincs? Öncenzúra?
A bárányok hallgatnak?
Meddig?
Az emlékeimben Csubela Ferenc jelent meg, neki szolgál e írás, nyugodjon békében, általam nagy tiszteletnek örvendő, soha nem felejtünk, ...igen megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek!