Karinthy Frigyesnek, úri-magának, az embernyi embernek,De kicsit talán a Kálomistának is küldöm, azzal azInstanciával, hogy ne átallaná elolvasni ezt a nekem-kedvesPoémát, minden irányban.Nyár,A régi vágyam egyre jobbanLobban,De vár még, egyre vár.KárÍgy késlekedned, mert az…

Aranyos lapály, gólyahír,áramló könnyűségű rét.Ezüst derűvel ráz a nyíregy szellőcskét és leng az ég.Jön a darázs, jön, megszagol,dörmög s a vadrózsára száll.A mérges rózsa meghajol -vörös, de karcsú még a nyár.Ám egyre több lágy buggyanás.Vérbő eper a…

Kemény a Nap, suhog a fényes ostor, Tikkad a nyáj, az ember, ég a cserje, csak a kakuk szól újra-újra olykor, s felelget néki, visszabúg a gerle. Még lágy a szellő, ám a tájban ott forr a vad vihar már, jő, hogy leteperje, riad a bojtár, lila már a dombsor: kerekedik már:…

A vén ligetben jártunk mi ketten,Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;Hozzám simult félőn, ijedten,S éreztem: nem a régi már.Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,S csendes volt a szívünk nagyon,És mégis csókba forrt az ajkunkAzon a sápadt alkonyon.Kezéből a fűre, könnyesen,…