Este van, már kilencet üt az óra...
2015.03.27. 21:05
Este van, már kilencet üt az óra,
Már mindenki lefeküdt a faluban.
Egyedül csak én nem tudok elaludni,
Fáj a szívem a szerelem gyötöri
Fáj, a szívem gyógyítani nem lehet.
Majd meg gyógyít a jó Isten, ha szeret.
Majd meg gyógyít a koporsó támaszfája,
Mikor a föld suhogva omlik reája.
Nem haragszom, hogyha elhagysz engemet,
Mert a nap is elhagyja a kék eget.
Sötét gyászom hallatszik a végtelenig,
Fáj, a szívem fáj a megrepedésig.
Néma csendben halkan sírom szép neved.
Eltemetlek, ahol az út körbemegy.
Se vér se hús el nem fáraszt ítéletig,
Melléd fekszem az idők végezetéig.
Fáj, a szívem gyógyítani nem lehet.
Majd meg gyógyít a jó Isten, ha szeret.
Majd meg gyógyít a koporsó támaszfája,
Mikor a föld suhogva omlik reája.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://margitzoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr918213264
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.