Nézlek téged,
Szemedben
A mély bőség.
Fél, ki gondtalan,
De ő is hazatér.
Mert ha itt vagy velem
Már nem keresem,
Hol van a föld és ég,
Ott élek én,
Hajnalom éjjelén,
Hajnalom éjjelén.

Lőjetek fel a sötét égre,
Csillagokká robbanok.
Halvány fények összegyűltek,
Utat mutatnak én is ott vagyok.
Csak nézz fel és láthatod,
Hogy én is ott vagyok.

Nézlek téged,
Szemedben
A mély bőség.
Ami felettünk van,
Az ugyanaz az ég.
Ha nem lennél én eltévednék,
A földet az égbe,
Az eget a földbe,
Mélyre temetném
Hajnalom éjjelén
Újra rád találnék.

Lőjetek fel a sötét égre,
Csillagokká robbanok.
Halvány fények összegyűltek,
Utat mutatnak én is ott vagyok.
Csak nézz fel és láthatod,
Hogy én is ott vagyok.

Lőjetek fel a sötét égre,
Csillagokká robbanok.
Halvány fények összegyűltek,
Utat mutatnak én is ott vagyok.
Csak nézz fel és láthatod,
Hogy én is ott vagyok.


A bejegyzés trackback címe:

https://margitzoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr787181149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása