Bozsik Jusztinát 60 éves korában akarta a hálójába keríteni a szabadkai adóhivatal. Amint betöltötte a 60. életévét a csantavéri asszony, már másnap 254 592 dináros tartozást próbáltak a nyakába varrni elmaradt földműves nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék címén. Az alighanem teljesen légből kapott, minden alapot nélkülöző, horribilis állami adósság „meglétéről” szóló határozatot – a 2013. október 25-ei állás szerint (!) – november 12-én küldték meg a részére.

A meglepetésből felocsúdni alig képes asszony akkor egy beadvánnyal fordult az adóhivatal városi fiókintézetéhez, amelyben megírta, hogy eddigi életében soha nem tartott igényt az időskorú mezőgazdasági termelők nyugdíjára, és ilyen címen még egyetlen dinárt sem követeltek tőle. Az egészségügyi biztosítás folytonosságára viszont mindig is kínosan ügyelt, úgyhogy ilyen irányú adóssága sem keletkezhetett.
Amikor a napokban felkerestem otthonában, indulatosan mesélte el az eddig történteket.

– A férjem 66 esztendős. Harmincöt évet ledolgozott a helybeli földműves-szövetkezetben és 2010 áprilisa óta nyugdíjas. Én nem is gondoltam arra, hogy majd öreg napjaimra nyugdíjat szerezzek magamnak, ezért nem is igényeltem a földműveseknek kijáró időskori ellátmányt. Ilyen tartozásom tehát nekem biztosan nincsen, meg másmilyen sem. Az ugyancsak kötelezőnek mondott egészségügyi biztosítást rendszeresen fizetjük – általában negyedévenként –, soha el nem hanyagoljuk, mivel mindketten sokat betegeskedünk, és fontos, hogy minden pillanatban érvényes legyen az egészségügyi könyvecskénk. Ellenkező esetben ugyanis vagy nem kapjuk meg az orvosi ellátást vagy pedig megfizettetik velünk. (Megjegyzem: két évvel ezelőtt megtörtént az, hogy 76 000 dináros tartozást követeltek tőlem, noha akkor is befizettem a szokásos negyedévi részletet. Akkor az volt a szerencsém, hogy megőriztem azokat a csekkeket, amelyekkel történt a befizetés, és így sikerült tisztáznom a helyzetet. Gondolom, az adóhivatali nyilvántartásban is szerepeltek ezek a tételek, mégis nekem kellett a magam igazát bizonyítanom.)

Ugyanígy az idén is (február 27-én és június 3-án) már két részletet befizettem, mindkét alkalommal 8000 dinárt. Most mégis arról kaptam értesítést, hogy 13 000 dinárral tartozom. Egészen pontosan: egy figyelmeztetés érkezett, amelyben az szerepel, hogy az ősszel megállapított adósságom továbbra is fennáll, sőt azóta kamatot számoltak rá. Így most már majdnem 40 000 dinárral többet kellene befizetnem, mint az ősszel. Az alaptartozásom 199 000 dinár, a kamat pedig 90 000 dinár. Összesen 5 napot adtak arra, hogy ezt az óriási, 290 000 dináros kinnlevőséget rendezzem. Számomra érthetetlen, felfoghatatlan, hogy honnan veszik ezt a tartozást, minek alapján állapították meg, amikor én biztos vagyok abban, hogy az adóhivatal felé semmiféle adósságom nincsen. Meg egyébként is: az idén már 61 éves leszek, miért most akarják, hogy elkezdjem fizetni a nyugdíjjárulékot. Már késő. Ugyanis legalább 15 éven át fizetnem kellene, s talán meg sem érném azt, hogy jogosulttá váljak.


Tanácstalanságomban nem tudom, kihez is fordulhatnék. Arra gondoltam, hogy felveszem a kapcsolatot Kiss Árpáddal, a Parasztszövetség szabadkai vezetőjével és Fremond Árpáddal,  köztársasági képviselővel, hátha tudnak az ügyemben segíteni. Szeretném ezt az ügyet egyszer s mindenkorra lezárni – beteg asszony vagyok, ilyen kitalált adósságok miatt engem többé ne háborgassanak.