Két egymásnak feszülő, hajmeresztő igazságpár között kell hamarosan döntenie a leskovaci bíróságnak. Kinek adjon igazat? Annak a családnak, aki teljes 66 éven át egy vasat sem fizetett az elhasznált villanyáramért, vagy pedig a feljelentést tevő áramszolgáltatónak, aki mindeddig elnézte nekik ezt a kis állampolgári slendriánságot, most viszont meg akarja velük fizettetni a 2004 óta felhalmozott több mint 1,7 millió dináros tartozást? Ugyanis a zugfogyasztók akkor kaptak először villanyszámlát.


A „magasfeszültségű” gubancos történet gyökerei a távoli múltba nyúlnak vissza. Hat és fél évtizeddel ezelőtt a Leskovac községhez tartozó (alig 700 lakosú) Donje Krajince nevű falucskában trafóállomást építettek Svetozar Stanisavljević udvarában, amely által 3 apró település 2 500 lakosa jutott villanyáramhoz. A „szerződő felek” között azonban semmiféle írásos megállapodás nem történt. Vagy ha készült is ilyen, eddig még nem került elő. Így pedig sem az időközben elhunyt családfő özvegye, sem pedig annak Jugoslav nevű fia nem tudja igazolni azt, hogy 66 évvel ezelőtt nem önszántukból mondtak le a magánterületük, az udvaruk egy részéről, nem önként ajánlották fel a telkük egy darabját, hanem hosszú győzködés, enyhe fenyegetőzés következtében. Ahogyan – írásos dokumentum hiányában – azt sem bizonyíthatják, hogy az akkori szóbeli megállapodás szerint ingyen használhatják az áramot, mert annak virtuális díját kompenzálja az az ugyancsak virtuális „lakbér” (telekhasználati illeték), amelyet a trafóállomás elhelyezéséért fizetne a leskovaci villanytelep.


A Stanisavljević családot hosszú évtizedeken át békén hagyták, így 66 évig jóformán azt sem tudták, hogy néz ki egy villanyszámla. Tíz évvel ezelőtt azonban vége szakadt ennek a nyerő szériának. Akkor postázták a nevükre a legelső fizetési felszólítást. Nekik azonban egyáltalán nem akaródzott fizetni. Így az adósságuk egyre csak gömbölyödött, és mostanra már meghaladta az 1,7 millió dinárt. A villanytelep nemrégiben drasztikus lépésre szánta el magát: a háromgyermekes család otthonát lekapcsolták a hálózatról, kinnlevőségük miatt pedig eljárást indítottak ellenük.

Ekkor a családfő – aki kijelentette, hogy eszük ágában sincs fizetni – vádaskodni és fenyegetőzni kezdett. Elpanaszolta, hogy egész életüket félelemben és rettegésben élték a trafóállomás tövében, különösen zivatar, villámlás idején tartottak katasztrófától. Szerinte az 1948 óta elszenvedett idegeskedésért, és mert ez idő alatt nem használhatták az udvaruk egy részét, igenis megilleti őket az a kedvezményes bánásmód, hogy legalább az áram díját ne kelljen fizetniük. (A család a sok év alatt bizonyára hozzászokott az áramhasználatból adódó privilégiumhoz, és nemigen takarékoskodott az energiával, mert havonta 10 ezer dináros villanyszámlát gyárt.)

Jugoslav Stanisavljević azt is kijelentette, hogy ha fizetésre akarják kényszeríteni, akkor ő elmetszi a trafó összes kábelét és használhatatlanná teszi az építményt. És ha még ekkor sem állnak le a család zaklatásával, akkor kérelmezni fogja a trafóállomás lebontását, eltávolítását az udvarukból. „Vigyék innen, ahova akarják, vagy ahova tudják, nekünk meg adják vissza az udvarunkat és a családunk békéjét!” – nyilatkozta mindenre elszántan. Sőt: a csavaros észjárású leskovaci még a szőrös szívű állam „lelkiismeretére”, humánus együttérzésére is apellált, amikor jámbormód megjegyezte, hogy ugyan mit jelent Szerbia számára az a havi 10 000 dinár, amit őrajta erőszakosan követelnek.


A vitás ügyben jogászokat is megszólaltattak, akik szerint a jelenlegi idevágó törvény úgy rendelkezik, hogy amennyiben valamely állami építmény értéke meghaladja annak a magánterületnek az értékét, amelyen azt létrehozták, úgy 20 év után a telek is, és a rajta lévő objektum is az állam tulajdonába kerül.
A huzavona alighanem eltart majd egy ideig. S hogy mint végződik a vita? Mi, példás és balga vajdasági magyar adófizetők, alighanem már sejtünk is egyféle választ. Bizonyára jól jár mindkettő: a kecske sem éhezik, a káposzta is megmarad…



(A Blic online Rekord: Ne plaćaju struju 66 godina c. írása alapján)