Boros Rózsa kereken 8 éve hadakozik a szabadkai székhelyű, magát fogyasztói csoportként meghatározó Finance Consulting nevű „pénzintézettel”. A Zenta községhez tartozó Kevi egyik tanyáján élő, az ötvenes éveinek derekán járó asszony azt állítja, hogy sokadmagával közönséges szélhámosok és csalók hálójába keveredett, s abban vergődik 2006 áprilisa óta. Ügye már odáig fajult, hogy a húsvéti ünnepek előtt bármelyik pillanatban számíthat a pénzbehajtók megjelenésére.


A tanulságos eset egy gyufásdoboz nagyságú újsághirdetéssel kezdődött. Az asszony többször is elolvasta a lapban megjelent reklámszöveget, ami után azt gondolta, hogy jó vásárt csinál, ha megköti a felkínált üzletet. Arról volt szó, hogy a fogyasztói csoport kölcsönt folyósít a leendő ügyfeleinek korhatár és kezes nélkül. A Boros házaspár számára ez az ajánlat azért tűnt vonzónak, mert éppen házat szerettek volna vásárolni, de az életkoruk miatt (a férj 65, a feleség pedig 49 éves volt) minden felkeresett bankban elutasították őket.
A reklámozott „cég” belvárosi irodájában kedves, magyarul beszélő ügyintézők fogadták őket, és úgy látszott, hogy sikerül az ügyletet nyélbe ütni. Összesen 12 ezer eurót igényeltek, amit 90 hónap alatt kellett volna visszafizetniük 211 eurós részletekben.  A kedvező hitelt azonban soha nem kapták meg. Helyette nekik kellett fizetniük. Ez azonban csak később derült, miután már megkötötték a szerződést, amit még felbontani sem lehetett. Az ügyfeleket ugyanis hivatalból „elfelejtették” tájékoztatni arról, hogy csak abban az esetben kaphatják meg az igényelt hitel összegét, ha azt a Finance Consulting számlájára előre befizetik. Jó okuk volt e kitétel elhallgatására, hiszen éppen a módszeres félrevezetésben és a szándékos megtévesztésben rejlett a huncutságos átverés. Ugyanakkor az ügyfelek is hibáztak, mert nem tanulmányozták át aprólékosan a szerb nyelven megfogalmazott szerződésbe foglaltakat, hanem csak a szóbeli tájékoztatásra hagyatkoztak.



– 2006. április 6-án írtam alá a szerződést. Akkor még nem fogtam gyanút, pedig már az első megtett lépés is rossz volt – mondja Boros Rózsa bánatosan. – Ugyanis pénzt nem kaptam. Azt mondták, majd augusztusra lesz meg a kért összeg, de addig is fizessek be én 270 eurót úgynevezett „beszállási díjként”, és ha valóban szükségünk van a 12 ezer euróra, akkor mielőbb kezdjük el törleszteni havi 211 eurós rátánként. Ekkor már sejtettem, hogy ebből baj lesz, de annyira szerettük volna azt a házat, hogy szó nélkül követtük az utasítást. Belementünk és aztán bele is bonyolódtunk rendesen. Amikor augusztusban bementem hozzájuk, hogy megsürgessem az ügyet (félő volt, hogy időközben elkel a ház, amit kinéztünk magunknak), biztosítékot kértek arra az esetre, ha nem tudnánk időben visszafizetni a tartozásunkat. Így elzálogosítottuk apósom tanyáját. A beígért kölcsönből azonban még akkor sem kaptam egy dinárt sem. Szeptemberben végre értesítettek, hogy a Metals Bankban felvehetem a pénzt. Na, ekkor jött az első igazi nagy pofon! Kiderült ugyanis, hogy csak azt az összeget fizethetik ki, amit én addig befizettem. Vagyis: a 12 ezer euró helyett csak 1270 eurót, merthogy annyit törlesztettem a hat hónap alatt. Mikor ezt közölték velem a bankban, sírva fakadtam. Az ügyintéző hölgy valószínűleg megsajnált, mert megkérdezte, tudom-e azt, hogy mibe keveredtem bele. Felvilágosított, hogy ez a roppant vonzó kölcsönfolyósítás egy piramisszerű hitelszerkezet, és ha jót akarok magamnak, akkor azonnal kiszállok belőle. Azt ajánlotta, hogy azonnal bontsam fel a szerződést, mert az összes vagyonunk rá fog menni erre a „jó üzletre”. Megfogadtam a tanácsát, az általam aláírtakat azonban már nem lehetett semmissé nyilvánítani. Pontosabban: 8 ezer eurós „tartozást” valahogy mégis eltüntettek, 4 ezer viszont megmaradt és azt már (a korábbi 211 euró helyett) elegendő lett volna 50 eurós havi részletekben is törleszteni. Ne mondjam: két hónapi részt még abból is befizettem!


Az eltelt 8 év alatt sok minden napvilágra került. Kiderült, hogy nem csupán Borosék járták meg, mások is bedőltek a rendkívül kedvező ajánlatnak. Amikor érdeklődni kezdtek, akkor már 105 (szabadkai, zentai, jázovai, pacséri, bácskertesi) károsultról volt tudomásuk. A sajtó is cikkezni kezdett a becsapott és elkeseredett emberekről. Ekkor a Finance Consulting elköltözött a szabadkai telephelyéről és az időközben Zentán megnyitott, belvárosi „fióküzletét” is bezárta. Egészen 2008 áprilisáig békén hagyták a károsultakat.
A hónap végén azonban a Boros-tanyára megérkezett a fogyasztói csoportot képviselő ügyvéd felszólítása, hogy 8 napon belül tisztázzák a 187 500 dináros tartozásukat, méghozzá egy összegben, mert ha nem, akkor bíróságra adják az ügyet.  A házaspár megijedt, eladott egy tehenet és befizetett 40 ezer dinárt, majd utána havonta 30 eurót egészen decemberig. Aztán, ki tudja, hogy miért, miért sem, de 5 éves csendszünet következett, amely tavaly őszig eltartott. Akkor viszont megint előszedték a naftalinból az adósokat. Rögtön bírósági végzést küldtek. Abban pedig az állt, hogy visszamenőleg, 2008 áprilisáig összesen 153 ezer dinárral tartoznak, amit 15 napon belül kötelesek befizetni a 12 800 dináros bírósági költséggel együtt, mert különben elrendelik az adósság kényszerbehajtását.

 – A bírósági tárgyalásra semmiféle idézést nem kaptunk, így nem is vehettünk részt rajta – lefolytatták a távollétünkben és a tudtunk nélkül. A Finance Consulting sem küldött fizetési felszólítást. Nem is küldhetett, mert nem tartozunk nekik egy dinárral sem, hiszen a házvásárlásra igényelt 12 ezer eurót sohasem kaptuk meg, ők tartoznak nekünk – már öt éve – azzal a 700 euró körüli összeggel (meg annak a kamatjával), amit apránként befizettünk.  Az eltelt 8 év alatt még jobban elszegényedtünk és mind a ketten lebetegedtünk, többet költünk gyógyszerre, mint élelemre. A férjem 71 éves, nem hiányzik már nekünk a végrehajtóval való fenyegetőzés. A fogyasztói csoporttal 2006. április 6-án kötött szerződésünk épp most járt le, vasárnap. Hogy lesz-e még folytatása az ügynek, fogalmunk sincs. Elképzelhető, hogy még húsvét előtt megérkeznek hozzánk a kényszerbehajtók – mondja Boros Rózsa.