Ünnepre készülünk, a Kisded születésnapjára. Érdekes, hogy az első pillanatban nem is Jézus Krisztusra, az Isten Fiára, a Megváltóra, hanem a Kisdedre asszociálok, és Máriára és Józsefre, a jászolra, a pásztorokra, a meleget lehelő állatokra. Előttem hajol a Kisded fölé Mária, nem tudom, valahogy valamiért mindig kékben látom mint az eget, nem is télen, hanem langyos felhőtlen tiszta tavaszon. József az ácsmester bordó köntösben áll, saruját vastag por lepi, kérges kezében vándorbot, amire támaszkodik.

A Szent Családra nyílik így a tekintetem, a családi kötelékben felbuzgó szeretetre, az óvásra és az összetartozásra: Talán ezért is mondják nem hívő embertársaink, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. A tudatalattijukban talán hűvös múzeumok bibliai jelenetei fogannak meg az egymást szerető szent család tagjairól? (Nem tudom, hiszen nem tudhatom azt, hogy milyen lehet nem hívőnek lenni). A gyermek, a leendő ifjú, az erkölcsös, a tiszta értékrendű Isten Fiú, a megteremtett harmónia egységében nevelkedik. A Családban. A földi családban, Az emberiség is egy nagy család. Még sincs - különösen manapság- az az isteni harmónia befogadás a nagy család tagjaiban, ami szellemi-lelki értelemben támogatni lenne képes sajátjait, egymást. Valami nagyon hiányzik ebből a nagy családból! A lélek kiszáradt, nincs érzékszerve, hervadtságában fel sem fogja,, hogy ő is esendő és sebezhető lehet majd egy napon. Hiába kiált majd önmagáért, a fájdalmáért, süket fülekre, és kiszikkadt pusztaságok eltűnő vándoraira talál, akik nem fordulnak hátra, hogy kezet nyújtsanak neki. Szikkadt lélekkel,szikkadt lelkektől senki nem várhat támogatást.

Válság van, morális válság. Érzelmi és értékválság. A Krisztus-követés nem sikk. Csak azt látni, hogy "A rókáknak odújuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtani a fejét". Nincs befogadó jászol a pusztában, mert minden kipusztult, kiszáradt, ami van, az az enyém, az nem a tied és az enyémhez semmi közöd. Találd meg azt a helyet, ahol szívesen befogadnak, ahol testi és lelki táplálékot osztanak meg Veled a nagy embercsalád tagjai, és nem csak karácsonykor. Ezt kívánom, talán még nem kiszikkadt lélekkel.


(Gundy S., 20131222)