Dél-Szerbiából és Koszovóból egyre többen érkeznek a Vajdaságba, és egész utcákat vásárolnak fel, ám nem hajlandóak beépülni a helyi közösségbe és lelakják ezeket az utcákat.

Jelenleg a Vajdaság 13 százalékát teszi ki az újonnan odaköltözött menekültek. A magyar-szerb határ menti Martonoson egyre több a betelepülő. 2005-ben kezdtek bevándorolni Koszovóból. A helybeliek nem látják szívesen az új lakosokat.

A helyi közösség elnöke elmondta: eddig tizenhárom házat vet- tek meg a településen. Nem jellemző rájuk a bűnözés, a számlákat és a helyi járulékokat azonban nem fizetik, valamint a környezetüket is elhanyagolják.

„Nyugtalanok az emberek. A menekültek más mentalitással bírnak, a fiatal gyermekek idős embereket molesztálnak; a boltokba csapatostul mennek be, állandóan figyelni kell rájuk. A nyelvi különbség miatt sem tudnak beilleszkedni a helyi közösségbe, ami nagy problémákat okoz” – magyarázta Horváth Gergely a Kossuth Rádió 180 perc című csütörtöki műsorában.

A helyi orvos szerint egészségügyi szempontból nagy gond az, hogy nem tudják, hányan vannak, milyen betegségeik voltak korábban, illetve milyen egészségügyi ellátásra lenne szükségük. Bizonyos szinten vigyáznak a tisztaságra is és a higiéniára, a kötelező oltásokat azonban elutasítják – emelte ki Dr. Márki István.

A vajdasági Kishegyesre és Bácsfeketehegyre is már évek óta érkeznek betelepülők, akik általában rászorulók, tehát, szociális segélyt igényelnek. Kishegyesen 10-15 menekült család van, Bácsfeketehegyen valamennyivel több. Ezeken a településeken sok ugyanis az üresen álló régi ház, és ezeket olcsón meg tudják venni.

„Vagy közvetlenül, vagy közvetve érkeznek Koszovóból. Szerbiai állampolgárok, van igazolványuk és a legtöbbjük rendelkezik családtaggal a környéken. Segélyekből, támogatásokból meg is tudnak élni valamilyen szinten” – fejtette ki Nagyné Kuti Kis Kovács Ildikó, a Topolyai-Kishegyesi Községközi Szociális Védelmi Központjának kishegyesi osztályvezetője.

Kishegyesen 2006 környékén jelent meg az első koszovói, magát egyiptominak valló muszlim család, azóta azonban rohamosan növekszik az új közösség száma. Az első családban az édesapa vallási vezető, és házának udvarában egy hatalmas imaházat építtetett, amelyet rendszeresen látogatnak a szerbiai és Koszovó különböző településéről érkező hívők.

Kishegyesen elsősorban a fiatalok körében fordul elő összetűzés. Nem egyszer megtörtént már, hogy a betelepülő családok gyermekei agresszíven kísérlik meg érvényesíteni akaratukat, fenyegetve a magyar fiatalokat.

A szociológusok szerint az integrálódási folyamat sok időt vesz igénybe. Nem egyszerű sem a betelepülőknek, sem pedig az őshonos lakosoknak – mondta Gábric Molnár Irén szociológus, egyetemi tanár.

„Az egy-két évtized, amely eltelt már, nem elég az integrációra. A szociológiai gyakorlat azt mutatja, hogy egy-két generációnak kell felnőnie azért, hogy a konformitás, az alkalmazkodási hajlam teljes legyen. A Vajdaságban az integrálódás nem volt könnyű, hisz háború és a gazdasági krízisek hullámai követik egymást, ráadásul nem egyformán kezelik azt az őslakosok, hogy kivételezettek legyenek a menekültek” – magyarázta a szociológus.

Az emberek közötti konfliktusok mellett azonban más gondokat is okozhat a tömeges betelepülés. A vajdasági falvak etnikai összetétele teljesen megváltozhat – vélte Papp Árpád néprajzkutató.
„Ez nem az a kérdés, amit felül lehet bírálni. A jogszabályok sem szabályozzák úgy a problémát, hogy valamit mindenképpen le kell védeni, és egy bizonyos időponthoz kötött lakossági arányt fenn kell tartani” – mutatott rá a néprajzkutató.

A Vajdaság szinte minden településén megjelentek már a bevándorlók. A legnagyobb gondot a kisebb falvakban jelentik, onnan ugyanis az őshonos lakosság elvándorolt, nagyobb városokba vagy külföldre. Amennyiben nem marad őshonos lakosság a falvakban, a települések etnikai, vallási szerkezete teljesen kicserélődhet, és a ma még magyar falvak néhány évtizeden belül eltűnhetnek.