A szorgos (!) kutató sokszor talál érdekes dolgokat a régi (vagy nem túl régi) könyvekben. Az így létrejövő mozaikokból aztán szép lassan összeáll egy kép…

Íme egy érdekes példa innen: Magyarország 1301–1490 – Hóman Bálintól

http://mek.niif.hu/07100/07139/html/0010/0030-3af.html



„Géza fejedelem és Szent István király állandó békés kapcsolatok létesítésével, népük megtérítésével, a magyarországi katolikus egyház és keresztény királyság megalapításával kaput nyitottak a nyugati szellemnek és nyugati életformáknak, s végleg bekapcsolták népüket a nyugati latin-germán kultúrközösségbe.”
folytatva: „A magyar királyság minden ízében nyugati állammá, a magyar társadalom nyugati mintára szervezkedő rendi társadalommá alakult át.”


A nép ősi finnugor és ogur-török (bolgár) elemei a többszázados symbiosis során már régen teljes etnikai egységbe forrottak össze, de a honfoglalást közvetlenül megelőző időben a magyarokhoz csatlakozó /iszlám vallású٭/ kazár (kabar) s az új hazába keletről folytonosan beszivárgó /többnyire ugyancsak iszlám vallású٭/ besenyő, úz, kun,/egyértelműen iszlám vallású٭/ [volgai] török-bolgár és arab bevándorlók, az itt talált pannon-szlávok, tótok és bolgár-szlávok, a délvidéki és északkeleti hódításokkal magyar uralom alá került szlavón, horvát-dalmát, bosnyák, szerb, bolgár, kun, oláh és orosz népelemek, a nyugatról sűrű rajokban bevándorló német, flamand és szórványosan jövő francia (vallon), lombard-olasz telepesek tarka népe új etnikai ellentétek csíráit ültette el a magyar egység talajába. 


„A pogány kunok és más keleti, többnyire mohamedán (izmaelita) bevándorlók hatása alatt felüti fejét újra a pogány mozgalom s új bomlasztó tényezőként hódít teret az iszlám.”

– nocsak, nocsak! Milyen érdekes, miközben a hivatalos (magyarországi, vagy magyar nyelvű) történelem könyvek (történelemoktatás) meg sem említi az Árpád-kori iszlám vallású alattvalókat, Hóman Bálint (http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%B3man_B%C3%A1lint) történészitt már egyenesen arról ír, hogy „új bomlasztó tényezőként hódít teret az iszlám” Magyarországon 1301–1490között! Bővebben persze nem ír róla, de már ez a közlés is számos, eddig a magyarországi történészek, kutatók részéről meg nem fogalmazott kérdést vet fel.

1)      Ha valóban az adott időszakban úgymond „teret hódított az iszlám” a Magyar Királyságban, ez nem egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az Árpád-házi királyoknak voltak muszlim alattvalói?

2)     Ha bizonyíthatóan élt abban a korban a Magyar Királyságban iszlám vallású népesség, (és az „teret hódított”) akkor nem lehetett jelentéktelen! Márpedig, ha jelentős, vagy jelentékeny dologgal állunk szemben, akkor az miért hiányzik a történetírásból, a történelemoktatásból?

A kérdések számát jócskán lehetne még bővíteni… de most talán ennyi is elég ahhoz, hogy megfogalmazzuk: nem kellene elgondolkodni azon, hogy a történészek, kutatók, és nyomukban a hazai közvélemény (például a keresztény Magyarországról szónokló politikusok, közéleti emberek) átértékeljék, és szorgalmazzák a történelemkönyvek átírását? Hogy a 21. században végre a történelmi tényeknek, a valóságnak megfelelően mutassák be a magyarság és az iszlám (korai és későbbi) kapcsolatát!

Akiket a téma bővebb kifejtése érdekel, azoknak ajánljuk:

Magyarok és az iszlám
Bizonyítékok az iszlám korai magyarországijelenlétére
Az iszlám magyarországi története, alegújabb kutatási eredmények fényében

(Megjegyzés: a ferde zárójelben csillaggal ٭ jelzett  beszúrások, a pontos értelmezés miatt kerültek a szövegbe!)