Az évek múlnak, és az ember észreveszi, hogy egyre kevesebben maradnak körülötte: nincs már kiből-miből merítkezni, mert akikből épült maga is, akikből felhalmozta a mindennapok szeretet-szórását, azok elmentek, nincsenek, a források lassan kiapadnak, és aszályossá válik körülötte a világ.

Igazán csak most kell összeszedni Magad! Raktározd el szemed mögé a félig megírt, Rólad szóló jegyzetsorokat, mozdítsd el a ceruzát amit az a Kéz hagyott ott, az üresen félrelökött papucsokat ne kösd többé a személyhez, a gyertyával együtt fújd el az élő tekintetet, ne szívd melledre a negyedszázados illatot, de vésd a szeretete melegségét lelked megbúvó szegletébe, hogy egy darabka mindig kikandikáljon belőle és figyelmeztessen: takarózz be vele! Meglásd, nem hűlsz meg és nem hűlsz ki!

Kívánom, hogy megtaláld a kibukkanó jelet Te is, ki errefelé jársz.
Addig értjük meg egymást, és addig épülünk, amíg a szeretet-kereslet majd kiegyenlítődik a szeretet-kínálat felé is: így biztosan nem leszünk szeretet deficitesek! Jó éjt!

(20130824 GS)