Diadalittas igazgató újraválasztás után is folytatódik a rossz praxis. Valaki sikeres igazgató legyen semmi nem kell hozzá, csak a feudumot tartó pártnak könyvecskéje és azt leépíteni, amit elődje felépített. Igen ismét Csókán járunk ahol minden kétszer fordítva van, mint másutt és pellengéren az „elhallgatott” egészségügy...

Mit tesz ember-fia ha beteg a gyermeke? Egyszerű a képlet: elviszi a gyermekorvoshoz, ha van a közelben! Miért-ne lenne?! Hiszen itt minden van a nagy szónoklatokban, azt követően a szürke mindennapokban durran a nagy semmi! Igen elszállt a biztosíték, mert ugyebár kettő gyermekemmel beálltam a sorba, hogy az ügyeletben lévő gyermekgyógyász megvizsgálja őket az újabb kori valamelyik influenza végett. A munka idő reggel héttől tart valameddig (?!)és tizenegy-óráig veszik át az egézségügyi könyvecskéket. Ma is így történt, sorba-álltunk, de a kedves nővér negyed tizenkettőkor kinézett a szerencsétlen gyerekseregre és mély sajnálatát fejezte ki, hogy az „egy” gyermekgyógyász sajnos tovább nem tud senkit fogadni és akinek sürgős az délután forduljon a felnőttkórságokkal foglakozó kollégákhoz.

Először is:, ez hogyan történhetett meg, ha itt minden rendben van? Kiderül, hogy folyamatosan egy gyermekgyógyász van a rendelőben, az idősebb kolléga meg addig valamilyen terepet jár, ha éppen nem képezi tovább magát szuper-jó gyermekgyógyásszá...

Kettő: a gyermek az nem felnőtt kicsiben, hogy a felnőttkórságokkal foglakozók szemrevételezzék és kísérletezzenek velük, mint a kísérleti nyulakkal valamiféle laborban! Itt jön a képbe a gondviselő fohász a legfelsőbb hatóságokhoz, meg Zenta városához, hogy ha nagy a baj az ottani lelkiismeretes orvosok elfogadják a piciny pácienst, mert utólag kiderül Csóka hadban áll Zentával, de mi egyszerű kenyérpusztítók csak, akkor szembesülünk vele, amikor odaérünk a baj nevezetű témával tisztes hivatal elé valamiféle megoldást kieszközölni. Csóka nem hajlandó hátteret biztosítani belgyógyászoknak, kardiológusoknak és immáron gyermekgyógyásznak sem..., Mindenki találja fel magát, ahogyan tudja, mert az a korszak köszöntött ránk. Az elüldözött igazgatónál, ez nem így volt, az nem sóhajtozott meg az égre tekingetettet, hanem a tett mezejére lépett és Csókán felépített egy emelt szintű egészségvédelmet. Ma oda jutottunk, hogy nemkívánatos személlyé nyilvánították és pályázatát a házi-orvisi munkakörre figyelmen kívül hagyták, ott ahol krónikus az orvoshiány? A szégyen itt nem létező fogalom!

Három: Nem okolom az ügyelő gyermekgyógyászt, mert tényleg nagyon sok beteg gyermek tartózkodott a rendelőben és meg kell, hogy vizsgálja őket lelkiismeretesen, ha téved nagy baj és bú lehet belőle, ezzel mindannyian tisztában vagyunk. A nővér meg azt mondotta, amit megparancsoltak néki a pártgyógyászok, mert itt már a politika gyógyít! Politikus dönti el ki milyen nyavalyába szenvedhet és az mennyibe kerülhet, megette a kutya a telet!

Négy: az egészségügy helyre paskolási kísérletében aláírattak velünk egy kezelő orvosi nyilatkozatot, hogy a gyermeknek is legyen saját kezelő orvosa, aki végigkíséri a fejlődésben és időben rátapint a rendellenességre, ha jelentkezik nála. Én, ezt a választott kezelő orvost évek óta nem látom, de időnkénti minisztériumi szondáztatás idején kezembe nyomnak egy kérdőívet (anonimul) és ott elvárják, hogy minden jót írjak róla, mert ellenben a gyermek issza meg a levét! Ide süllyedtünk? Igen ide, de süllyedünk még!

Megoldás: hazajöttünk, lázmérőt nyomtam a gyermekeim hóna alá, megmértem a mérendőt egy ibrik jó -féle gyógyteát főztem, majdan mézzel ízesíttettem, ahogyan öregapámtól tanultam és most van az az időszak, hogy figyelem őket és azon gondolkodom, ha baj lesz hova forduljak! Csókán már a gyermek sem ember, mert itten minden jól megy...

Margit Zoltán