Kisebbségjogi jegyzet
2013.02.03. 21:14
Szerb forrásokból tájékozódunk!?
Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szerbiai parlamenti képviselője
az Európa Tanács január 25-i ülésén, a médiaszabadság helyzete Európában című jelentés kapcsán, fontosnak tartotta elmondani, hogy az újságírók „teszik lehetővé számunkra a tájékozódást, általuk gyakorolhatjuk alapvető jogunkat a tájékozódásra”.[1]
A képviselő asszony arra azonban már nem tért ki, hogyan valósul meg ez az a lapvető jog Szerbiában és hogyan tájékozódnak, illetve hogyan nem tájékozódnak anyanyelvükön a vajdasági magyarok.
Felszólalásához a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMK) a következő kommentárt fűzte a facebookon: „Aki bort iszik és vizet prédikál! Kovács Elvira a sajtószabadságról – amit mondott miért nem alkalmazza a vajdasági magyar sajtóban?[2]
Az a kérdés, tehát, hogyan is állunk a tárgyilagos anyanyelvű tájékoztatással, itt a Vajdaságban? Tájékozódnak-e a Vajdasági magyarok az anyanyelvű sajtóból a közösségükkel kapcsolatos kérdésekről?
Első példa:
Január végén többnapos munkajellegű látogatást tett Belgrádban Knut Vollebaek az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nemzeti kisebbségekkel foglalkozó főbiztosa. A Főbiztos feladata (egyebek között), hogy „előre jelezze” és szükség szerint a lehető legkorábbi szakaszban „sürgős intézkedéseket” tegyen a nemzeti kisebbségeket érintő feszültségekkel kapcsolatos ügyekben.
Vollebaeknek figyelemmel kell kísérni a szerbiai kisebbségek helyzetének alakulását is. A szerb vezetőkkel, Tomislav Nikolić elnökkel, Ivica Dačić miniszterelnökkel és Ivan Mrkić külügyminiszterrel a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartásáról folytatott megbeszéléseiről magyar nyelven a – szinte teljesen ismeretlen – Szerbia Nemzetközi Rádió[3]és a Délhír internetes portál[4]számoltak be.
A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) által alapított (sic!!) Magyar Szó és a többi magyar média, valamint (támogatott) internetes hírportál a Főbiztos látogatásáról egy sort nem közölt. Ez azt jelenti, hogy a vajdasági magyar sajtót nem érdekli, hogy a szerb vezetők mit mondanak az legátfogóbb páneurópai biztonsági szervezet (57 résztvevő állammal) kisebbségi ügyekkel megbízott vezető tisztségviselőjének? Pedig érdemes lett volna odafigyelni.
Nikolić szerb elnök a Vollebaekal tartott találkozón kiemelte, hogy „Szerbiában a kisebbségek helyzete összhangban van a legmagasabb európai és a világban alkalmazott mércékkel, és hogy az állam minden kisebbséghez a sajátosságaival összhangban viszonyul”.
– „Számos eddigi problémát tevékeny és figyelmes módon oldódunk meg”, mondta Nikolić elnök és hozzátette, hogy „igazi példa erre a küszöbön álló, a magyar nemzetiséggel való történelmi megbékélés”.[5]
Dačić miniszterelnök az találta nyilatkozni, hogy a nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartásakor „a szerb kormány a legmagasabb mércéket alkalmazza, azonban nem engedi meg a kettős mérce alkalmazását, valamint Szerbia állami érdekeinek veszélyeztetését”. Hozzátette, hogy „Szerbia tiszteletben tartja a nemzetközi kötelezettségeket és figyelembe veszi a nemzeti kisebbségek érdekeit”.[6]
A szerb vezető szavai azért fontosak, mivel hivatkozni lehet rájuk, tekintette arra, hogy – a nemzetközi jog szerint – a nyilatkozataik az ország számára kötelező érvényűek. Vagyis számon lehet kérni azokat, beleértve a kettős mércealkalmazást is, amit a vajdasági magyarok egyre többször emlegetnek.
Vollebaek „pozitívan értékelte a szerb kormány törekvését, hogy a nyitott kérdéseket ezen a téren dialógussal oldják meg” és „elégedettségét fejezte ki szerbiai tevékenységével, valamint azzal a móddal, ahogyan a nemzeti közösségeket érintő kérdések iránt viszonyul”.[7]
A hírek azonban arról már nem szólnak, hogy mit mondanak erről a vajdasági magyarok, a VMSZ és az MNT? Vagy nekünk ebbe nincsen beleszólásunk? A véleményünk senkit sem érdekel?
Második példa:
A vajdasági magyar sajtó ugyancsak nem számolt, hogy Genfben, az ENSZ emberjogi tanácsának ülésén, az emberi jogok 2008 és 2012 közötti védelméről szóló jelentésről folytatott vita során megállapították, hogy „Szerbiában minden szinten növekedett az emberi jogok védelme”. A jelentést Gordana Stamenić, a szerb igazságügyi minisztériumi államtitkára terjesztette be.
– Az emberjogi tanács megelégedéssel nyugtázta azokat az eredményeket, amelyeket Szerbia a gyermekjogok érvényesítése, az esélyegyenlőség, a fogyatékkal élők társadalomba való beilleszkedése, a nemzeti kisebbségek, valamint a menekültek és országon belül széttelepítettek jogai érvényesítésének, továbbá az emberkereskedelem áldozatai védelmének területén ért el – közölte február 1-jén a Szerbia Nemzetközi Rádió.[8]
Tudnak-e/tudtak-e a VMSZ parlamenti képviselői a jelentésről? Volt-e alkalmuk abba betekinteni? Mit tartalmaz a vajdasági magyarok vonatkozásában? Egyetértenek-e azzal? Hozzászóltak-e a jelentéshez? Szerintük a vajdasági magyarok minden kérdése meg van oldva?
Harmadik példa
Annak bizonyításáért, hogy a „magyar szellemiségűnek” kikiáltott vajdasági magyar média nem foglalkozik a közösséget érintő kérdésekkel, nem kell sem Belgrádba, Genfbe, de Strasbourgba se menni.
Január 31-én fontos ülést tartott az újvidéki községi képviselő testületnemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó bizottsága, mégpedig annak kapcsán, hogy a városi autóbuszok kijelzőin és egyes közintézmények tábláin kizárólag cirill betűsre változtatták az írásmódot.
A testület üléséről csak közvetve értesültük, mégpedig Erdély Lenkének, a VMSZ újvidéki szervezete elnök asszonyának a város napja alkalmából tartott ünnepi műsor keretében mondott köszöntőjéből. Ebből megtudtuk, hogy a Szerbiai Demokrata Párt (DSS) javasolta „változtassák meg a Gál László utca nevét, amit az elnök asszony „illetlennek és az újvidéki magyarok számára elfogadhatatlannak ítélt meg”.[9]
A nagy érdeklődéssel várt ülésről a Magyar Szó nem tartotta szükségesnek, hogy beszámoljon. Ezzel szemben (a nem az MNT által alapított) Vajdasági Rádió és Televízió magyar szerkesztősége az eseményről már az esti híradóban tudósított. A dicséretére legyen mondva.
A szerb nyelvű sajtóból tudtuk meg: a DSS javasolta azt is, hogy, „a városi utcanevek kizárólag cirill betűvel legyenek kiírva, ami alól kivételt képeznének a városközponti utcák, amelyek elnevezései angol nyelven is ki lennének kiírva”. Ez mellett az SZDP követeli, hogy az "Újvidéken lévő köztársasági, tartományi és a városi intézmények nevei kizárólag cirill betűvel legyenek kiírva” – közli a (latin betűvel nyomtatott) 24 sata Novi Sad / 24 óra Újvidék című (ingyenes napilap).[10]
***
A fenti példákból is jól látszik, hogyan valósul meg a(z) – Magyar Nemzeti Tanács által irányított – anyanyelvünkön való tájékoztatás. Sajnos nem csak ezzel van gond, hanem azzal is, hogy a magyar képviselők nem vagy csak elvétve teszik szóvá a kisebbségi jogsérelmeket. Ez külön feldolgozást is megérne, most azonban csak ennyit:
A VMSZ-nek öt szerbiai parlamenti képviselője van. Pásztor Bálint, s szerb parlament kisebbségi frakcióvezetője legutóbbi blogjában „kezdi fölfedezni a kilincset” és többnyire a koszovói szerb nemzetpolitikáról, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokról ír.[11]
VargaLászló köztársasági képviselő Szerbia európai integrációs kérdéseivel van elfoglalva.[12]Még csak nem is ez a gond, hanem az, hogy az integrációs folyamat során a kisebbségi jogok rendezésének sürgetéséről többnyire megfeledkezik.
Az említett KovácsElvira és Fremond Árpád a VMSZ parlamenti képviselői (ugyancsak a második mandátumban, mint az előző kettő!). Az utóbbiról és PékZoltánról szinte alig vagy semmit sem hallani a közéletben.
Korhecz Tamás, az MNT elnöke, miután az újvidéki helyi hatalom „a latin betűs, szerb nyelvű feliratokat cirill betűs feliratokra cserélte”, az újvidéki TV január 28-i Napjaink című műsorában kijelentette, hogy „ez egy szerb ügy. Alapvetően.” http://www.rtv.rs/hu/vajdas%C3%A1g/napjaink-2013.-janu%C3%A1r-28.-_367140.html. Igen, alapvetően, de csak olyan környezetben ahol nincsenek hivatalos használatban a kisebbségi nyelvek és írásmódok.
Nem kellett volna Knut Vollebaeket és az ENSZ emberjogi tanácsát is tájékoztatni ezekről a problémákról? Kiket reprezentálnak ezek a képviselők egyáltalán?
Bozóki Antal
Újvidék, 2013. február 3.
[1] Pesevszki Evelyn: Médiaszabadságról és nemi egyenjogúságról, Magyar Szó, január 29, 5. o.
[2] http://www.facebook.com/bozoki.antal
[3] http://voiceofserbia.org/hu/
[4] http://www.delhir.com/
[5] Volebek sa Nikolićem i Dačićem
http://srb.time.mk/read/3b09c205a8/aca51e0852/index.html, 2013. január 31., 03:35 → 15:56
[6] Szerbia Nemzetközi Rádió: http://voiceofserbia.org/hu/content/genf-szerbia-javul%C3%A1st-%C3%A9rt-el-az-emberi-jogok-v%C3%A9delme-ter%C3%A9n, 31.01.2013, 14:43 és Tanjug. Tačno:http://srb.time.mk/read/3b09c205a8/bb4f0d2248/index.html
[7] Mrkić razgovarao sa Volebekom o manjinskim pitanjima,
http://srb.time.mk/read/3b09c205a8/7605b91a0b/index.html
[8] http://voiceofserbia.org/hu/content/genf-szerbia-javul%C3%A1st-%C3%A9rt-el-az-emberi-jogok-v%C3%A9delme-ter%C3%A9n
[9] szb: Ünnepel Újvidék, Magyar Szó, 2013. február 1., 12. o.
[10] A Lalić – S. Stefanović: Traže i da ulične table budu samo na ćirilici, 2013. február 1., 3. o. és A. L. – S. S. – Ž. B.: I ulice na ćirilici, Blic 2013. február 1., 16. o.
[11] Az első: http://www.pasztorbalint.rs/index.php/start/show/2438/hu
[12] Pesevszki Evelyn: Pozitív európai parlamenti állásfoglalás Szerbiáról. Magyar Szó, 2013. január 24., 1. és 5. o.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://margitzoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr1014972564
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.