A csicsókai szélmalom lebontásával indult a Terjániak szélmalomharca az izmusok ellen. A csicsókai "kommun-izmus" akkori és mai hívei (ma a demokrácia kispadján ücsörögnek), úgy látták jónak, mivel a Terjániak nem akartak megtörni és az egy Istenért sem akartak jött-ment "kommu-nistákká" válni főbűnt követtek le, hatványozták bűnösségük, hogy második világháború után is a magyar lobogót tűzték ki a közösségük házára, még a határ módosításra is fittyet hányva  és nem tisztelve az egypárt vérvörös lobogóját!  

 

Összegyugta kobakját a nagy csicsókai tanács, elnököstül, titkárnőstül, sofőröstül  hogy kellene még fényesebbre csiszolni a nándorfehérvári központi elvtársak salak anyag tárolóját és a Terjániakat hogyan kellene móresre tanítani...

 

 

-Döntést köll hozni! Ordíbált Zsálya elvtárs, erre Beléndek elvtárs felpattant, mivel ő a párt főideológusa, álmában is Marx Tőkéjét fújja az internacionáléval egy jópofa "kognac" mellett: 

 

-A döntésben köll dönteni! Miben annak köll lönni: A falut a föld színével köll egybe egyöngetni! Méltó büntetése lészön az nyers-nyakas terjáni "parasztoknak"! A végire az döntésnek oda köll biggyeszteni: A Nép nevében! Így lösz, ez jogerős döntés-ítélöt!

 

Odaszól a latyakos-barapartmenti Napraforgó elvtárs: 

 

-Elvtársak és elvtársnők! A templomot is és az iskolát is! Ne emlékeztessen bennünköt sömmi az imperialista-kapitalista úracskákra! Itt és most a kommunizmust köll építeni! Mögmondtam, mert mögaszondtam! Itt Istennek tovább helye nincs! Távozzon innen is!

 

Fölpattan a főuccaji Bukszus elvtárs és megismétli, azt amit előző elvtársak ecseteltek, vázoltak, ordibájoltak. Ő az utángyujtásos elvtárs, aki mindig meg tudja magyarázni mi történt és utólag mond-rá mögöldást, mert ő a csapatjátékos, olyan nagy bátyuskás! 

 

-Mi lött volna, ha nem lött volna ha, nos, ha nincs Terján, nincs gond, mert ha Terján mögmarad, akkor az gond marad! Csicsókaiakat kellett volna kitelepíteni, míg a Terjániakat betelepíteni, nos, Padéjiakat sem köll kihagyni, mert azok mögaszongyák, hogy az asszonynak a sporhelt mellett van az helye, mert nagyon fázós és nincs ideje így másik elvtárs után baktatni! Bár a terjáni mönyecskéket összekeverjük a Padéjiakkal, Csicsókaiakkal, Szögediekkel, akkor azok már Hodicsiak lösznek(...) Lészön itt nagy összjáték, mert a tűzkőhalmi embör is liberális pártozatú vót, vögyünk róla példázatot!

 

A legveszélyesebb elvtárs a csendes Tavi-Rózsa elvtárs, ő csak hallgat, figyel jegyzetel. Ő már tudta, hogy disznófarmot létesítenek Terján felett és a trágyalét a terjáni római-katolikus temető sírjain, holtjain vezetik majd el a terjáni Holt-Tisza ágba, hogy legyen az intő példa az utókornak...

 

No majd után-gyújtásos elvtárs, ezt is megmagyarázza, hogy utólag mi is történt, mert ő csapatjátékos...

 

 

A félkegyelműek döntöttek és Terjánt a földszínével tették egyenlővé. A kiátkozás még kegyetlenebb formája az volt, amikor a csicsókai szélmalmot is lebontották és szárazjárdát készítettek belőle a Csicsókára betelepített Terjániaknak. Így a Csicsókaiak gyűlölete még hatványozódott, de ezt Csendes Tavi-Rózsa elvtárs jól tudta, oszd meg oszt uralkodjál!

 

Mivel az elvtársak megrettentek, hogy az Úrat kísértik  egy haranglábot hagytak csak meg Terjánból, ha netalán-tán az Úr ismét visszatér, majd Bukszus elvtárs elmagyarázza néki, hogy a Terján nem is úgy volt, hanem imígyen,  mert ő csapatjátékos elvtárs volt, de most megtért és megtanult körösztöt is vötni, mert most az köll, most hithű szolgáló úrrá változott...

 

Az egyház a pusztítás elől kimenekítette a terjáni templom harangot, kegytárgyakat, képeket, szobrokat és elhelyezte a csicsókai Szentháromság templomban, no az elvtársak megtorpantak a templom ajtaja előtt, mint Attila Róma kapuinál, így nem tudtak teljes szellemi pusztítást is véghezvinni, a legfontosabbat nem tudták elvenni a Terjániaktól: a hitüket! Ez nagyon fájt nekik, és azóta is fáj nekik, mert Csicsóka igazi baloldali falu a mai napig, pedig válltig fogadja visszatért az akólba! Az akólba igen, de megint a pásztort nézték el gamósbotjával meg a bennfentes pulikutyájával...

 

Ma Bukszus elvtárs reinkarnációja, ő újfent az után-gyújtásos úr, aki mindig meg tudja magyarázni mi történt és utólag mond-rá mögöldást, mert ő csapatjátékos és mint nagy elődje mai is csak MAGYARázkodik! (...)

 

Miről is MAGYARázkodik? Ma éppen a csicsókai Marczibányi-Léderer parkról regél utólag, hogy annak mocsári tölgyfáját kivágták, melyről ő nem tudott és a hajbókolók sem. Brilliáns ötletként szajkózzák az alattvalók, hogy a terjáni napsugaras körösztöt ebből a fából kellene kifaragni. Mi köze az angol stílusú park díszfájának Terjánhoz? Egyszerűen semmi! Talán annyi, hogy faragni fából lehet, meg a költségvetésből!

Újfent keresztek és piros pontok jelentek meg a park fáin, no nem tért meg a falu nem kell azért megijedni, és a japánok sem fektetnek itt be a dohánykertészetbe! A keresztelés után a fákat kivágták, azokat a fákat amelyek védelem alatt kellene, hogy álljanak. A polgárok felhördültek erre a rend őrei nyomozásba kezdtek! Nevezetesen,  hogy hova tűnt a park több száz fakészlete, de nem találták meg az Anonymous elkövetőt. Valahogy láthatatlan falba ütköztek, talán a Mayák egyik jóslata vált be! Világvége nem lett most, de a csicsókai parkból eltűnt a fa...

Egy pár éve a parkban elkészült a demokratikus futó pálya, testépítő elemekkel. E elemek mivel nyárfából készültek sebtiben tönkre mentek, nos addig tartottak, amíg a pályázati pénzeszközök gyorsan elillantak...

Mit kell tenni? Csicsókán gödröket kell ásni és a park futópályáját gyorsan be kell temetni és ezt egy újabb pályázati eszközökből kieszközölni...

 

Igen, így van olvasó, nem Don Quijote de la Mancha jött Sancho Panza-val Dulcinea del Toboso kegyeit elnyerni, de még a híres választási májkrémért sem jött senki, hanem immáron Bukszus úr MAGYARázatáért áll sorba  közvélemény pártok által finanszírozott sokszor szűrt médiája.

Ezek itt addig félre MAGYARáztatnak, hogy Csicsókán elfogy a magyar, meg parkból a tűzifa, meg gidres-gödrös lesz a nagyon elmaradt kipusztulófélbe sodródott Csicsóka! No de májkrémet sem kevernek, de nagyon csendben visít az újévi malac is itt...

 

Bukszus úrhoz híven én is megismétlem: Így lett Csicsókán ismét parki körösztös lovagrend, újfent, új czéllal: MAGYARázkodással és körösztös jelképes természetpusztítással...nem véletlen az eszetlen favágás (párttársaknak fűteni kell) ,de valamit tervezhetnek oda, no majd kiderül, mint tudjuk: nincs olyan titok, amely nem kerülne a nap világosságára!

 

Úram látod, ezt a teremtéspusztítást?

 

Mivel még nem főztem ilyen levest, ezért csak egy kis adagot készítettem, de nagyon finom, krémes állagú lett.

 

Hozzávalók 3 tányér leveshez: 25 dkg csicsóka, egy újhagyma, fél-fél szál fehér- és sárgarépa, egy darabka zellergumó, egy-két szál zeller- és petrezselyemzöldje, só, őrölt bors, ízlés szerint egy-két csipet őrölt koriander és szerecsendió, egy-két kis ágacska citromkakukkfű, 1 tojássárgája, 1 kiskanál kukoricaliszt, 0,5-1 dl főzőtejszín, levesbetétnek 1 zsemle.

 

A csicsókát és a répákat meghámoztam és feldaraboltam, a hagymát karikára vágtam. A fűszerekkel és a zöldekkel feltettem főni. Mikor minden jól megpuhult, leturmixoltam, a sárgáját elkevertem a kukoricaliszttel és tejszínnel, majd behabartam vele a levest. Pirított zsemlekockával tálaltam, amit már 2-3 nappal előbb felkockáztam és hagytam szikkadni, majd tálalás előtt teflonserpenyőben, olaj nélkül kicsit megpirítottam.

A csicsóka íze hasonlít a burgonyáéhoz, de annál jóval édesebb, nyersen is fogyaszthatjuk, úgy is finom. Ásványianyagokban gazdag, mint a kálcium, kálium, magnézium, foszfor és cink. De tartalmaz béta-karotint, B1-, B2- és C-vitamint is.