A legfontosabb elvárások
2012.07.30. 11:49
 |
Te GáGáGá...Gáspár, te leszel a tárcanélküli, téget szeret a libapásztor! |
Nem a magyar közösség érdekei, hanem a tisztségek elosztása a fontos
Kisebbségjogi jegyzet (II. rész)
A május 6-i választásokon a szerbiai parlamentbe – a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) színeiben – öt magyar képviselő került.
A kisebbségi pártok Mindannyian együtt koalíciója, amelyben a magyar pártok közül jelen van a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) is, egy (közös) képviselői helyhez jutott a szerbiai parlamentben (Emir Elfić, a Bosnyák Demokrata Közösség – BDZ elnöke).
A tartományi képviselőházi választásokon a VMSZ hét képviselői helyet szerzett.
Az önkormányzati választásokon, amelyen önállóan indultak a magyar pártok, a VMSZ 23 önkormányzatban összesen 118 mandátumot szerzett, a VMDK 2 önkormányzatban 2 mandátumot (egyet-egyet Adán és Zomborban), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) 3 önkormányzatban 5 mandátumot szerzett (Szabadka 1, Óbecse 1 és Temerin 3), a MPSZ 3 mandátumot (Zentán), a Magyar Remény Mozgalom (MRM) pedig 2 önkormányzatban jutott be egy-egy mandátummal (Szabadka és Magyarkanizsa). A közvetlenül a választások előtt megalakult új tömörülés, a Magyar Egység Pártja (MEP) Törökbecsén koalícióban szerzett egy mandátumot.
A választások alapján, a képviselők számát illetően, a vajdasági magyarok érdekeinek képviseletéért a legnagyobb felelősség mindenképpen a VMSZ illeti meg. Milyen nemzeti kisebbségi programja van és hogyan képzelte el az érdekképviseletet a „legnagyobb magyar párt”?
Választási program
Annakmegelőzése érdekében, hogy esetleg elfogultsággal vagy félremagyarázással vádoljanak meg, lássuk, szó szerint mit tartalmaz a VAJDASÁGÉRT – egy normális Szerbiában, a Vajdasági Szövetség választási programja 2012–2016 című dokumentum:
„9. Kisebbségi jogérvényesítés
A 2008 – 2012. közötti parlamenti ciklus meghatározó eredménye a Nemzeti tanácsokról szóló törvény elfogadása. A törvény megteremtette a jogi keretet a nemzeti közösségek kollektív jogainak gyakorlásához.
A VMSZ célja, hogy a jövőben meghozandó oktatási-, művelődési- és médiatörvények maradéktalanul tartsák tiszteletben a nemzeti tanácsok törvényes hatásköreit és a kisebbségek szerzett jogait. Végső ideje, hogy egy új Hivatalos nyelvhasználati törvény váltsa fel az 1991. óta hatályos jogszabályt.
A költségvetési törvénnyel kapcsolatos alapvető elvárásunk, hogy – az ország gazdasági lehetőségeivel összhangban – növekedjen a nemzeti közösségek intézményrendszerére fordított költségvetési források összege.
Kisebbségi és össztársadalmi szempontból is kiemelten fontos az oktatási és képzési rendszer fejlesztése. A VMSZ számára külön prioritást jelent a felnőttképzés jogi keretének a megteremtése és a külföldön szerzett oklevelek egyszerűsített honosítását lehetővé tevő jogszabály elfogadása.
A VMSZ kiemelt célkitűzésként tekint a kisebbségi közösségek alulreprezentáltságának csökkentésére az állami szférában.Az elmúlt parlamenti ciklusban elfogadott bírákról, ügyészekről, közjegyzőkről és végrehajtókról szóló új törvényekbe – a VMSZ javaslatára – bekerült az etnikai arányok tiszteletben tartásának a követelménye a kinevezési folyamat során.
Az elmúlt négy év fontos eredményének tartjuk azt is, hogy a rendőrségi törvényből törlődött az a korlátozás, amely a kizárta a kettős állampolgárokat a rendőri hivatás gyakorlásából.” (Forrás: http://www.vmsz.org.rs/hu/valasztasi-program/vajdasagert--egy-normalis-szerbiaban)
Mindössze ennyit tartalmaz a (most már csak) tartományi hatalmi koalícióban részes VMSZ programja a kisebbségvédelemről. Ez is – a 12 fejezetből álló programban – a kilencedik helyre szorult.
Megoldatlan kérdések
A VMSZ választási programjából megállapítható, hogy a párt elégedett a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvénnyel és nem szándékozik annak megváltoztatását javasolni. A programból az elkövetkező négy évre a következő konkrét feladatokat, célkitűzéseket lehet kiszűrni:
1. új hivatalos nyelvhasználati törvény meghozatala,
2. növekedjen a nemzeti közösségek intézményrendszerére fordított költségvetési források összege,
3. afelnőttképzés jogi keretének a megteremtése,
4. akülföldön szerzett oklevelek egyszerűsített honosítását lehetővé tevő jogszabály elfogadása.
5. akisebbségi közösségek alulreprezentáltságának csökkentésére az állami szférában és
6. az etnikai arányok tiszteletben tartásának a követelménye a bírák, ügyészek, közjegyzők és végrehajtók kinevezési folyamata során.
Ezek a célkitűzések nem újak, nem először kerültek megfogalmazásra, az eredmények viszont rendre elmaradtak. A hivatalos nyelvhasználati törvény például 21 éves. A kisebbségek alulreprezentálása az állami szférában még ettől is jóval régebbi. Az igazi kérdés ezért, hogy mit tettek eddig a VMSZ képviselői a hatalomban a kialakult helyzet megváltoztatására?
A másik, ugyancsak indokolt annak felvetése, hogy a VMSZ programjában miért nem szerepelnek a vajdasági magyar közösség helyzetének más nyílt, illetve megoldatlan kérdései?
Sokasodó problémák
Köztudott, hogy a vajdasági magyar közösség gazdasági demográfia és foglalkoztatási helyzete tovább súlyosbodott. (A 2011. októberi népszámlás adatait a lakosság nemzeti összetételéről még mindig nem tették közzé.) Szerbiában a munkanélküliek száma meghaladta a 27 százalékot, a vajdasági magyarok között a foglalkoztatás nélküliek száma még ennél is jelentősen több. Nem csoda, ha a közösségen egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a depresszió és a letargia.
Ada, Csóka és Magyarkanizsa 1992-ben az észak-bánáti körzethez lett csatolva, amelynek a közigazgatási központja Nagykikinda. A magát demokratikusnak nevező hatalom sem mutatott eddig hajlandóságot, hogy ezt a vajdasági magyarságra nézve politikailag káros és az asszimilációt ösztönző rendeletet megváltoztassa.
A szerb hatalom 2010. január 1-jével megszüntette, pontosabban „bírósági egységekre” fokozta le – a nemzeti megmaradás szemszögéből nézve hat kiemelten fontos magyar többségű községben (Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Óbecse, Topolya és Zenta) – a községi bíróságot. Mindmáig nem történt meg az alkotmányban a nemzeti kisebbségeknek szavatolt parlamenti helyek beépítése a választási törvénybe. Szükségeltetik továbbá – az eddigi tapasztalatok alapján – a nemzeti tanácsokról szóló törvény felülvizsgálása és módosítása is.
A többéves ígéretek és határozatok ellenére a mai napig nem valósult meg a szerb iskolaközponthoz tartozó tordai és a magyarittabéi általános iskola önállósulása. Itt van aztán még a szabadkai Népszínház befejezésének kérdése (amit 2012-re ígértek, de még csak nem is látszik, mikor kerül erre sor), hogy a 2011. október 6-án elfogadott vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényből töröljék a kollektív bűnösség elvét, hogy a szerbiai parlament fogadjon el nyilatkozatot, amely elítéli az 1944/45-ös délvidéki vérengzést, biztosítsa az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát.
Azután húzódik a második világháború áldozatai emlékművének felépítése az újvidéki Futaki úti temetőben, Csúrogon, Járekon és más helységekben, a temerini elítéltek szabadon bocsátásának kérdése. Nem történt előrelépés az etnikai alapú incidensek hatékony kivizsgálása és a vonatkozó jogszabályoknak az elkövetők elleni következetes alkalmazása tekintetében sem, stb. Mindezek azonban nem kaptak helyet a VMSZ választási kisebbségi jogérvényesítési programjában. Miért?
Pénzhiány miatt leállt a szabadkai Népszínház építése
Kisebbségi minimum
Mindebből megállapítható, hogy a vajdasági magyaroknak nincsen igazi politikai érdekképviselete. A VMSZ, a (vajdasági) hatalomban való részesként is a Demokrata Párttal (DP) való egyezkedésekkel, a képviselőházban és a kormányban való részvállalásával, tagjai számára a tisztségviselői helyek megszerzésével van elfoglalva, miközben a magyar érdekek a háttérbe szorulnak.
A kiút a magyar pártok – a VMSZ-el együtt vagy nélküle való – közös érdek-képviseleti stratégiájának megfogalmazása lehetne, aminek megvalósítását közösségünk elvárja a hatalom részéről. A választások utáni helyzet függvényében mielőbb – de legkésőbb szeptemberben – össze kellene hívni a magyar pártok és civil szervezetek értekezletét, amely megfogalmazná a vajdasági magyarok egységes, alapvető követeléseit a hatalomban részes magyar képviselők és a szerb hatalom irányába.
Szerbiának továbbá biztosítania kellene a délvidéki magyarság teljes körű nemzeti autonómiáját. Ennek érdekében, első lépésként, szükséges a nemzeti tanácsokról szóló törvény mielőbbi megváltoztatása és új, demokratikus nemzeti-tanácsi választások megtartása, az állam által elkészített és kezelt teljes választó névjegyzék alapján, figyelembe véve a lakosság területi megoszlását is.
Meg kellene kísérelni, hogy a magyar pártok és civil szervezetek közös követeléssel álljanak ki az új szerb kormány felé, amit nevezhetünk nemzeti kisebbségi minimumnak is, amely tartalmazná a felsorolt kérdéseket. Ennek elvetése esetére a vajdasági magyarok helyzetének felvetését kilátásba kellene helyezni az Európa Tanácsban és az Európai Uniós csatlakozások során. Ez új fejezet nyithatna a vajdasági magyarok státusának és a szerb-magyar, illetve magyar-szerb kapcsolatokat terhelő kérdéseknek a tagjelöltség megszerzése előtti megnyugtató rendezésére.
Bozóki Antal
Újvidék, 2012. július 29.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://margitzoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr36052516
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.