A kevélység a büszkeség elfajulása; mig a büszke ember nagy becset tulajdonít személyes tulajdonságoknak, birtoknak, származásnak, kitüntetésnek, de azért nem néz le szükségképen másokat, csak a magáét tartja nagyra, esetleg joggal, addig a kevély, főleg másokkal szemben, kiket lenéz, tartja magát nagyra, nagyobbra mint szabad. A büszke a maga érdemét beszéli; a kevély mások érdemét lenézi. A kevély ember rendesen hiú is, a kevélység az öntudat túltengése, önmagunk mások felé helyezése...

Módszerválltásnak becézett rendszerválltás óta, mint a rossz deák valahogyan mindig a demokrácia könyvének első oldaláig jutunk el, és tapodtat sem tovább és ez bármennyire "profán" - nem véletlenszerű. A társadalmi válltozások mindig természetes ellenálásba ütköznek az emberek körében, igazán az embereknek szükségük van a válltozásokra, viszont valójában teljesen idegen új helyzeteket teremtve nem találják magukat fel benne és elidegenülnek még a válltozás lehetőségétől is. E pillanatban a jó régi szokásokhoz híven (római birodalom) oszd meg és uralkodj elmélet gyakorlatában a populistáké a terep, akik megmagyarázzák mit kell csinálni és ezt követően miért nem lehetett megvalósítani! A populista nemzetieskedők a kereszt árnyékában farkast kiálltanak a nyáj megrettenve az ő karámjukat választja nem gondolva arra, hogy a "védelem"-nek ára lesz, jó pásztorként bírkanyírásnak hívjuk e becses feladatot és amikor pőrén marad a birka "írúl-pirúl" és takargatja csúnyáját, majd felocsúdva bégetni kezd, legközelebb nem a ti karámotokat választom, majd újra a farkast kiálltó karámjában találja magát és nem érti, hogy újra pőrére nyírták...és újra bégetni kezd...

A társadalmi válltozások lassú és hosszantartó folyamatok, nehéz átfordítani a diktatúrához szokott népességet a demokrácia lehetőségéhez amikor a vezetőiktől ezt is várják el. Az írányítók meg elődeik előnjogait másolják és válltoztatni sem akarnak azokon, mert-hát a kiválltságosok a társadalom fenntebbi kasztjaihoz tartozók sokasága, demokratikus választásokon megszerzett előnyjogokkal... Beszélhetnénk a "Pál-fordulásokról" is ennek a folyamatnak a negatív fejleményeiről is mely mételyezik a társadalmat, mivel a társadalom emberek csoportjai alkotják, adott térben és időben, egyszerűen  a párt cserék, a bűnösöknek a megbocsájtás...Egyértelmű, ha valaki a kommunizmusban pocsék elvtárs volt, az hogyan lehet immáron a demokráciában jó úriember? Sehogy! Viszont ezzel kell szembesülnünk, mert-hogy a megtért báránykák a legjobb báránykák, addíg míg nem jő a farkas...bonyolult és kanyarodjunk vissza a főcsapásra.

Az MNT-ben leestek a tisztségek. A papírforma stimmel, polihosztorokból álló, legális gyűlekezet fogja vezetni a Kánaán felé a nyájat, némi egyházméltósági segédlettel. Elgondolkodtam, valahogy az útóbbi évtizedekben mindig ugyanazok a nevek forogtak a "pikszisben" megint ez történt, egyértelmű a történelem ismétli önnmagát, a jó kommunistából lesz az igaz hívő a következő választásig. Ami a szakemberséget-polihisztorságot illeti, kik maradhattak fenn az elmúlt évtizedekben, érthető ugye!
Szépen lassan eljutunk a vezér szólamig, a czímek rangok halmozásáig. Egy tehetséges ember befutásáig a genetikusok szerint négyezer (!) hasonló és jobb képességű egyén veszik el a társadalom süllyesztőjében! Eme adat igen elszomorító a fogyatkozó vajdasági magyarság szemszögéből. A társadalmi nyerészkedők kasztja éberen ügyel arra, hogy ez a jövőben sem legyen máskép. A módszereik ismerősek: kirakat perek, lejárató hadjáratok, vélt és valós ellenségképek...A választottak egyéni konpetenciája felér egy istenség nagyságával, ilyen csapata még Zeusznak sem volt az Olimpuszon! Az MNT-ben is halmozódnak a czímek és a rangok, hogy ezek az emberek mikor foglalkoznak azzal amihez értenek, örök kérdés marad! Az egész társadalmunk ebben a malomkerékben őrlődik, miért lenne ez másképp a kisebbségként kezelt vajdasági magyarságnál?