"Csókai csókának
Mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
Öltözni fehérbe.Unta szegény jámbor,








Hogy ő télen-nyáron



Örökkön-örökké



Feketébe járjon"...





Milyen nyelven íródik a Csókai Krónika?
 csókai krónikás:




    A címben felvetett kérdésre nagyon sokan tudják a választ: szerb és magyar nyelven. Igazán? De milyen magyar nyelven? Mert azt az igénytelen, pongyola, hablatyoló, helyesírási hibáktól hemzsegő nyelvezetet, amit a 12 oldalas Csókai Krónika idei áprilisi rendkívüli kiadásának látszólag magyar nyelvű cikkeiben találtam, semmiképpen sem nevezném magyarnak. Ha viszont valaki, az újság szerkesztője, esetleg a szerb írások fordítója azt meri állítani, hogy ez magyarul van, akkor határozottan tiltakoznom kell az anyanyelvem érdekében. Mert ez, amit az olvasókhoz eljuttatnak, egyszerűen szégyen, sőt, a magyar nyelv lebecsülése és megcsúfolása. Nagyon sajnálom, ha az újság impresszumában feltüntetett tudósítók és a szerkesztő, de mindenekelőtt a polgármester csak ennyire értékeli a magyar választópolgárait, ilyen alacsonyra taksálja az értelmi szintjüket. A felelős személyek úgy vélik, hogy azoknak, akiknek szánják, ez is jó? Egyébként a fejlécben nem az áll, hogy a Csókai Krónika a csókai önkormányzat kisújságja lenne, hanem a községi elnök közlönye. Hogy ingyenes példányról van szó, azon már csak mosolyogni tudok, mert legalább ennyi jó érzés szorult a készítőkbe, hogy nem fizettetik meg a förmedvényüket. Remélem, a fordító sem kapott tiszteletdíjat?! 







    Lássuk azonban néhány példával illusztrálva, mi késztetett ennek a kemény bírálatnak a megfogalmazására. Az első oldalon, amelyen az Adát és Padét összekötő tiszai híd bánáti oldalán épülő bekötőutakról van szó, például ilyen mondatokat olvasok: ''A Részletes szabályozási terv elkészítésére a határidő 60 nap, a kiépítéshez nélkülözhetetlen feltételek megteremtésétől számolva. Így, igazolódni látszik a gyanú, hogy a befektetők ígérete betelyesedik, mi szerint a híd forgalomba lesz bocsátva idén őszig.” Önök értik? Már az is gyanús, ha egy ígéretet valakik teljesítenek? 







    Az ingyenkonyha működéséről szóló rövid tudósításban többek között ez a félmondat található: ''...hogy a Közkonyha a Csókai Vörös kereszt épületében továbbra is meleg ételt tudjon szolgálni.” A következő gyöngyszemen is érdemes eltöprengeni: ''A polgárok a károkról való bejelentéseket beletehetik a községelnöknek előlátott ládákba, amelyek megtalálhatók minden helyi közösségben, vagyis a Községi hivatal épülete előtt.” Az egyik kérdésem természetesen az lenne, elég nagy-e az a bizonyos láda, amit a községi elnöknek ,,láttak elő''? Kényelmesen elfér benne? 




   


   Íme az egyik közérdekű jelentés címe, alcíme és első mondata: A kilenclyukú hídon az Arankán leállt a forgalom - ''Híd az Arankán” meg lesz őrizve Az -Arankafolyón lévő híd Fekete Tónál, a 112-es számú regionális úton Csóka és Nagykikinda között, ki van vonva a forgalomból , a munkálatok miatt, 2010. március 16-tól, június 16-ig, jelentette ki a Nagykikindai Rendőr igazgatóság. 







    A néhány mondatos szövegből kiderül még, hogy ez a bizonyos híd ''jelentős kultúr-történelmi és építészeti műemléket jelképez”, hogy ''az építési kivitelező elhanyagolja a híd történelmi értékét, a hídon levő út kiszélesítésének alkalmával, és csak annak kereskedelmi céljairól gondoskodik”. 







    Van még néhány érdekes cím, például: ,,A legidősebbek nagy érdeklődése vezetőségük megválasztása iránt'', aztán: ,,Csóka kifejezte sajnálatát bolygónk felé''. Az utóbbi első mondata - a többi is, csak éppen nem szeretném az egész szöveget lemásolni - nyelvészeti szempontból számos csemegét tartalmaz:''Véletlen egybeesés vagy meglátás, a Föld napján április 22-én a 'Csókai Krónika' csapata felkérést kapott, hogy meggyőződjön a természet törvényeinek dúrva megsértéséről, amivel maga a természet már ősidők óta rendelkezik az egész 'evolúció' folyamán.” 







    Olvashatunk még egy humanitárius akcióról is, ''melyet pénzeszközök összegyűjtésének céljából szerveztek meg a szegény sorsú, SZÜLĺTLEN kisfiú szívműtétjének az elvégzésére”. Ebből többek között kiderül, hogy a ''jótékonyság nem ismer határokat, tehát egyszerűen határtalan”, valamint az is, hogy a gyermekek ''édesanyjuk halála után anya nélkül maradtak”, a jótékonysági koncertet pedig azért tartották, ''hogy megteremtsék az alap szükségleteket a kisfiúnak a műtétre való elmenetelhez a belgrádi 'Institut za majku i dete'-ba”. Ebben a hosszabb cikkben megérdemelten többször is szerepel a jótékonykodó egyesület neve: ,,KUD 'Sveti Sava' kultúr és művelődési egyesület''. Egy másikban pedig a ,,KUD 'Dr. Tihomir Ostojić”'művelődési és kultúregyesület'', valamint a ,,bujanováci KUD 'Kolo' művelődési és kultúregyesület''. Nem szeretnék okoskodni, de magyarul elegendő annyi is, hogy művelődési egyesület, vagy kultúregyesület, ami a KUD-nak a fordítása, de mindkettő semmiképpen sem szükséges. Sőt, az sem számít szentségtörésnek, ha a magyarban a Sveti Sava helyett Szent Szávát használunk. De az utóbbival nem akarok vitába szállni, ha az egyesület tagjai ragaszkodnak a Sveti Savához, maradjon úgy a magyar fordításban is. 







    Egyesek talán azt sem találják nagy hibának, hogy a csókait, nagykikindait stb. következetesen nagybetűvel írják, hogy az intézmények, egyesületek, könyvek, lapok nevét, címét idézőjelbe teszik, pedig ez a szerb nyelvvel ellentétben, a magyarban nem gyakorlat. Az igénytelenséget, a nemtörődömséget jelzi az is, hogy ugyanaz a szó két egymást követő mondatban egyszer helyesen, máskor helytelenül szerepel: ''Mosojjal az arcukon. Mosolyogva tellnek el a gyakorlati órák, valamint a sikerek is a jelentős versenyeken.” Mivel nem vagyok sportrajongó, a sportoldalon át is lapoztam volna, ha nem látom meg ezt: ,,Szórakoztató fodbal iskola Csókán és Zentán''. Aztán a mindössze hét sorban még háromszor szerepel a ''szórakoztató fodbal iskola” és egyszer a,,fodbal torna''. 







    Szívesen folytatnám még, mert lenne mivel, de az újságírásban terjedelmi korlátok is vannak. De végül mégsem hallgathatom el azt a tiszaszentmiklósi eseményt, amelyen a ''tojások erősségét két fő csoportban mérték (tizenöt éven aluliak csoportja, valamint felnőttek csoportja)” és a ''szelektív verseny közben a látogatók szeme láttára” szentelték meg a tojásokat. Mielőtt még valaki félreértené, szó sincs semmiféle erotikus tartalomról, csupán egy húsvéti népszokásról, ahol: ''Lehet, hogy a külső szemlélő nem látja elsőre azokat a dolgokat, amelyek nem láthatóak első ránézésre, valószínűleg a szervezők sem, mert más dolguk akadt, de a lakosság szeme előtt nem maradhatott rejtve, hogy ez az évforduló méltó a nevére.”





http://www.hetnap.rs/uj/index.php?zg=5060&no=302

TÓTH Lívia










dös anyanyelvünk...keksz, szok mög buli köll ide, no mög a krónyikás papír azé köll, mert egyrészt ingyé van, 


más-részt mög 





jön a hideg tél osztan be köll valamive gyútani! Azt a sok bőtűt mög embör lögyőn a talpán, ha 


valaki kibogozi...aztán úgy még 





sosem vót, hogy ne lött vóna 










valahogy...írigyök is az városiak, hogyan nékük 










ilyen  nincsön ...mögaszondtam!
































-->

A bejegyzés trackback címe:

https://margitzoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr576052725

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.