A közelmúlt kísértése
2012.08.28. 22:08
Kisebbségjogi jegyzet
Elnökből alelnök
Varga Lászlót, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szerbiai parlamenti képviselőjét nem választották meg a szerb parlament európai integrációs bizottság elnökének, annak ellenére, hogy az elmúlt négyéves időszakban ennek a testületnek az elnökeként dolgozott. A bizottság élére Milica Delević, a Demokrata Párt jelölje került, aki eddig a kormány integrációs irodáját vezette.
A VMSZ javasolta és Varga maga is számított arra, hogy ismét bizottsági elnök lesz, de az erőviszonyok ezt nem tették lehetővé. Az is meg kell jegyezni, hogy Delevićnek, akit az új kormány külügyminiszternek is felkért (amit ő elutasított), nagyobb tapasztalata van és jártasabb a nemzetközi ügyekben, mint Varga.
Habár Szerbia jottányit nem került közelebb az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában (Johanna Dajmel nyugat-balkáni szakértő szerint „Szerbiai hátrafelé halad”), nem lehet azt mondani, hogy Varga az elmúlt négy év alatt nem igyekezett segíteni Szerbiának az EU-hoz való közeledését. A vajdasági magyar közösség érdekei, nyitott kérdései viszont nemigen szerepeltek az integrációs tárgyalásokon és a bizottsági ülésein. Még csak a csatlakozás előtt megoldásra váró feladatokként sem. (Ugyanezt el lehet mondani az anyaország viszonyulásáról is.)
Más szóval, nem sok hasznát láttuk annak, hogy magyar képviselő volt az integrációs bizottság elnöke. Kérdéses az is, szükség volt-e egyáltalán arra, hogy egy magyar képviselő törekedjen az ország integrációját támogatni, miközben a közösség helyzete nem javult?
Az uniós tagfelvételek során már meggyőződhettünk arról, ha a kisebbség kérdéseinek megoldását nem tűzik ki feladatul a csatlakozás előtt, a tagfelvétel után az EU már belpolitikai kéréseknek tekinti azokat. Vargának, tehát, a jelenlegi mandátuma alatt az lehetne a fő feladata, hogy az uniós képviselőkkel folytatandó tárgyalások alatt közösségünk valós helyzetét végre bemutassa és nyílt kérdéseinek megoldását szorgalmazza. Hacsak ismét valamilyen koalíciós megállapodás ezt nem akadályozza…
Üresedő padok
– Pillanatnyilag 1810 a magyar első osztályba indulók száma. A diáklétszám a tavalyihoz képest csökkent. A legnagyobb létszámcsökkenés Óbecsén van, a jelenlegi adatok szerint 64 diákkal kevesebb indul első osztályba. Adán 29 gyerekkel csökken a magyar elsősök száma, Csókán 22 gyerekkel, Szabadkán mintegy 50 gyerekkel – nyilatkozta Joó Horti Lívia, a Magyar Nemzeti Tanács közoktatási bizottságának elnöke, a Vajdasági Magyar Szövetség napilapjának, a Magyar Szónak.
A MNT-nek sajnos nyolc évre volt szüksége, hogy (2010. október 18-án) elfogadja a 2010–2016-os időszakra vonatkozó oktatásfejlesztési stratégiát.
A stratégia ellenére azonban számos helyen – a tanulók csökkenő számának függvényében – bizonytalanná vált a magyar nyelvű tagozatok megmaradása, a szórványterületeken pedig fokozatosan megszűnik a magyar tannyelvű oktatás az óvodától a középiskoláig (Közép-Bánátban és Dél-Bánátban, Dél-Bácskában, Szerémségben). Magyar egyetem pedig nincsen.
A nyilvánosságra hozott adatokból kitűnik, hogy a magyar tannyelvű osztályok száma az általános iskolákban, a 2011-2012-es iskolaévben 28-al (891), a tanulók száma pedig 235-el volt kevesebb (15 575), mint egy évvel korábban. A magyar tagozatok megszűnése növeli a pedagógusok munkanélküliségét is, a szerb államnak pedig nincs megfelelő szociális programja ennek megoldására.
Stratégia ide vagy oda, magyar diákok száma nemcsak, hogy évről évre csökken, de az utóbbi években a vajdasági magyar oktatási rendszer folyamatos leépülésének is a tanúi vagyunk, aminek (a közösség megmaradásának szempontjából is) végzetes következményei lehetnek. És akkor még csak nem is említettük az oktatást terhelő egyéb problémákat…
(Pót)vizsgázik az MNT
Az MNT 2012. augusztus 14-i ülésén a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) záradék formájában fogalmazott meg kérést az Újvidéki Egyetem és annak Jogi Kara irányába, hogy találjanak megoldást az idei felvételi vizsga első körében elkövetett „váratlan szabálytalanság, jogfosztás” tekintetében. A Tanácsot és a felvételiző diákokat is becsapták, fogalmazott dr. Korhecz Tamás, az MNT elnöke.
A záradékban az MNT felkéri az Újvidéki Egyetem rektorát, az Újvidéki Egyetem Jogi Karának dékánját és egyetemi tanácsát, hogy a második iratkozási körben biztosítsa a felvételi vizsga megismételt megszervezését magyar nyelven, történelemből, valamint magyar nyelvből és irodalomból a 2001-től fennálló gyakorlatnak megfelelően, azok számára is, akiknek ez az első körben nem volt biztosított. A Tanács ezenfelül felkéri az illetékes köztársasági minisztériumot, valamint az illetékes tartományi titkárságot, hogy törvényes hatáskörei mentén hasson oda, hogy az Újvidéki Egyetem Jogi Kara a második iratkozási körben biztosítsa a felvételi vizsga megismételt megszervezését magyar nyelven, történelemből, valamint magyar nyelvből és irodalomból a 2001-től fennálló gyakorlatnak megfelelően, azok számára is, akiknek ez az első körben nem volt biztosított – olvasható A magyar diákok diszkriminációja ellen című írásban (P. E., Magyar Szó, 2012. augusztus 15., 1. és 4. o.)
Kétségtelen, hogy felvételező a magyar diákok hátrányos megkülönböztetésben részesültek, ami „váratlanul” érte a testületet. Itt most felmerül az MNT felsőoktatási kérdésekkel megbízott tanácsosának felelőssége, akinek a felvételi előtt körül kellett volna érdeklődni karokon, hogy történt-e valami változás a felvételivel kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy ez nem történt meg. Ezt a kérdést – a tudósítás szerint – az ülésen jelenlévők közül senki még csak meg sem pendítette.
Tegyük fel, hogy a Jogi Kar végül elfogadja az MNT felkérését és megismétli a felvételi vizsgát. Kérdés, hogy a diákok hajlandóak-e még egyszer felvételizni és hogyan fognak viszonyulni irántuk a tanárok a felvételin és a tanulmányok során? A megkülönböztetésnek vannak ugyanis olyan formái, amelyeket nem lehet bizonyítani. Ha pedig a Kar nem fogadja el a felkérést, akkor ismételten bebizonyosodik, hogy az MNT is egy sóhivatal.
Személyes példa: Amikor a Jogi Karon 1991-ben elkészítettem a doktori értekezésem, a háromtagú bizottság – amelynek két tagja akkoriban éppen Várady Tibor (most az MNT tagja) közvetlen munkatársa volt – sehogyan sem akaródzott kitűzni (a 90 napra szabott határidő ellenére) az értekezés megvédésének időpontját. Miután megelégeltem a többéves huzavonát, 1996-ban panasszal fordultam az Egyetem rektorához, aki (miután megállapította, hogy minden feltételt teljesítettem) utasította a Jogi Kart, hogy tűzze ki a dátumot. Nem sokkal később megkaptam a Jogi Kar dékánjának levelét, miszerint elfogadták a bizottság jelentését, hogy a „disszertációm nem alkalmas a megvédésre”. Talán mondanom sem kell: A Jogi Kar tájára azóta nem szívesen járok.
„Költségvetési csoda”?
Az MNT említett üléséről szóló tudósítás arról is beszámol, hogy „a Forum Könyvkiadó Intézetnek igazi csodát sikerült megvalósítani: növelni tudta idei költségvetését és ezért módosítani kellett az intézet pénzügyi tervét, valamint kiadói és munkatervét”.
– Siflis Zoltán, az MNT Kulturális Bizottságának elnöke és dr. Németh Ferenc, a Forum igazgatója elmondták, hogy a Forum támogatást kért két folyóiratunk, a Híd és a Létünk, zavartalan megjelentetésének érdekében. A tartomány 2 millió dinárt hagyott jóvá.
Ezzel a Forum az idén összesen 19 millió 200 ezer dinár tartományi költségvetési támogatást kap. Németh elmondta, hogy ennek köszönhetően az év végégig mindkét folyóiratunk megjelenése biztosított – olvasható a tudósításban.
A tudósításból arra lehet következtetni, hogy a Forum a költségvetési támogatásból működik. A jámbor olvasóban felvetődik a kérdés: Milyen „költségvetési csoda” az, ha valamilyen intézetnek a tartomány jóváhagy (újabb) 2 millió dinárt? A csoda az lett volna, a Forum a saját munkája, termékeinek értékesítése alapján valósított volna meg valamilyen plusz jövedelmet. Nálunk viszont – ezek szerint – a „csoda” abban merül ki, ha az intézmények költségvetési pénzeket kapnak, amit aztán a saját sikerüknek tüntetnek fel. Miért kellet ennek a kérdésnek egyáltalán az MNT napirendjén szerepelni? Hogy eleget tegyenek a formának…
A közelmúlt kísértése
Szerbia külföldi adóssága június végén 24,1 milliárd euró volt, ami az ország termelésének 79 százaléka, a közadósság összege pedig 15,3 milliárd eurót tett ki, illetve elérte a bruttó nemzeti jövedelem 54,7%-át – közölte Szerbia Nemzeti Bankja.
Az adósságnak a központi bank honlapján közölt elemzése szerint, a külföldi adósság részesedése a 2012. évre tervezett társadalmi össztermékben az év második harmadában 1,8% százalékkal növekedett és szinte majdnem eléri a 80 százalékot, ami már az ország nagyfokú eladósodottságát jelenti.
Szerbia gazdasági rangsorolást augusztus 7-én (2004 óta először) csökkentette a Standard & Poor’s nemzetközi hitelminősítő. A mostani BB jelzésű értékelés azt jelenti, hogy aki a szerb államnak kölcsönt ad, spekulatív kockázatot vállal.
Az ország gazdasági helyzetének romlására már jóval korábban figyelmeztettek a szakemberek, amit a nagyfokú munkanélküliség, a pénztelenség és a szinte példátlan aszály csak fokoz. „Félő, hogy esetleg megismétlődik a közelmúlt történelme” – írja Bot Mihály a Legyünk résen című írásában (Magyar Szó, 2012. augusztus 23., 5. o.).
Újvidék, 2012. augusztus 27.
Bozóki Antal
This is The End beautiful friends...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://margitzoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr106052506
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.